Fülszöveg
A két hatalmas párna és kispárna megtámasztotta hátát, ő álláig húzta a dunnát, és így, félig ülve nézte a kályhát, meg a fénycsíkot az ajtó körül. Találgatta, mi történik kint, éppen hol tart nagyanyja, hallotta, hogy megmosdik a hokedlire tett lavórban, aztán már önti is ki a vizet a sarokba állított vödörbe, nyögve feltörli a kipocsolt vizet, aztán nyílik a verandaajtó és Mamóka kiköszön a kisszobába az urának, jó éjszakát, apus, mondja, s messziről jön rá a válasz. Aztán végre eltűnik a fényes csík az ajtó körül, nyikordul az ajtó és belép. Könnyű kamillaillat jön be vele a szobába, mert Mamóka mindig kamillafőzet-ben mosakszik meg este vagy kamillaszappant használ. A kályhából kiszökő vöröses fényben olyan, mint egy öreg tündér. Hosszú fehér hálóingben, hosszú fehér hajfonattal, kezében egy bögre vízzel, s Ilkát ilyenkor mindig elönti a nyugalom. Nagyanyja leteszi a vizet az éjjeliszekrényére, megkotorja a tüzet a kályhában, aztán odamegy Ilkához. Ébren vagy még, kérdezi...
Tovább
Fülszöveg
A két hatalmas párna és kispárna megtámasztotta hátát, ő álláig húzta a dunnát, és így, félig ülve nézte a kályhát, meg a fénycsíkot az ajtó körül. Találgatta, mi történik kint, éppen hol tart nagyanyja, hallotta, hogy megmosdik a hokedlire tett lavórban, aztán már önti is ki a vizet a sarokba állított vödörbe, nyögve feltörli a kipocsolt vizet, aztán nyílik a verandaajtó és Mamóka kiköszön a kisszobába az urának, jó éjszakát, apus, mondja, s messziről jön rá a válasz. Aztán végre eltűnik a fényes csík az ajtó körül, nyikordul az ajtó és belép. Könnyű kamillaillat jön be vele a szobába, mert Mamóka mindig kamillafőzet-ben mosakszik meg este vagy kamillaszappant használ. A kályhából kiszökő vöröses fényben olyan, mint egy öreg tündér. Hosszú fehér hálóingben, hosszú fehér hajfonattal, kezében egy bögre vízzel, s Ilkát ilyenkor mindig elönti a nyugalom. Nagyanyja leteszi a vizet az éjjeliszekrényére, megkotorja a tüzet a kályhában, aztán odamegy Ilkához. Ébren vagy még, kérdezi minden este, és Ilka suttogva feleli, igen. Akkor Mamóka végigsimítja a homlokát, megigazítja a dunnát, aztán az ágyához megy. Nagy sóhajtással ül le, megreccsen alatta az ágy, és azt mondja szomorúan, jajj, de más is volt régen. Ilka erre kérni kezdi, hogy meséljen. Igazat vagy kitaláltat, kérdezi, aztán mesélni kezd
Az a finom lélekábrázolás, óvatos történetmesélés, ami Kálnay Adél írásában rendre megtalálható, ebben a regényében talán még tökéletesebb, filmszerűbb. Plasztikus képet rajzol az ötvenes évek első feléről, egy kislány szemével láttatva a kort és a kis hegyvidéki település hétköznapjait, bemutatva az „egyszerű" emberek küzdelmeit, túlélési technikáit a diktatúra éveiben. Élvezetes olvasmán)^: biztosít annak is, aki csupán hallomásból alkothat képet az ötvenes évekről, de annak is, aki még emlékszik azokra az időkre, amikor nagy fekete autók jártak az utcán éjjelente, s nem lehetett tudni, mikor, kinek a háza előtt állnak meg, és sietve kellett le-halkítani a hátsó szobában a Szabad Európa recsegő hangját.
Vissza