Kalmárok földje, Fönicia

Előszó

Részlet a könyvből:

Az emberi munka először Egyiptomban és Mezopotámiában érte el a termelékenységnek olyan fokát, hogy szellemi foglalkozások és nagy birodalmak alakulhattak ki. Mindkét helyen kedvezők voltak a természeti feltételek: előbbinek a Nilus, az utóbbinak a Tigris és Eufrátesz áradása olyan esőt jelentett, amit szabályozni lehetett. De nemcsak nedvességet adtak e folyók, hanem termékeny iszapot is raktak le minden tavasszal. A föld itt soha nem merült ki. Az állattenyésztőkből lassan földművelőkké váló embereknek nem kellett megküzdeniök más vidékek gondjaival: a szárazsággal és a trágyázással.
Ugyanaz a tény, ami lehetővé tette, egyben kényszerítette is a központi hatalom létrejöttét. A folyómenti gátak és csatornák gondozása közügy volt. Az eleinte egymástól függetlenül dolgozó kis kollektívák a fejlődés során összeértek. Ha egyik elhanyagolta a maga árkait és töltéseit, a másik is kárát látta. Ezeken a tájakon a föld magántulajdona soha nem lehetett korlátlan. A kibontakozó kezdetleges állam a tekintély erejével nyúlt a parcellák belső ügyeibe.
Feladatai közé tartozott az évszakoknak megfelelő munka elrendelése is. Az első naptár a csillagos ég volt. Ennek és a Nap helyzet-változásának megfigyelése révén pontosan meg tudták határozni az áradás kezdetét. Ettől függött a munka beosztása. Vizmérő állomásokon szemmel tartották a folyó szintjét és ennek megfelelően működtették a víztárolók és csatornák rendszerét. így bizonyos mértékig szabályozni tudták a termést.
Mérnöki tudomány, csillagászat, központi hatalom, - ime, a szellemi munka különvált a testi munkától. Már meg is kezdték a viszálykodást. Nem volt könnyű eldönteni, milyen mennyiségnél lesz a kisajátított gabona jogos jutalékból kizsákmányolás. Irott szabályok nem léteztek még. Az elöljárók szava volt a törvény s őket a közösség teljes bizalma övezte... Vissza