Kálmán Imre: A Bajadér

Előszó

Kedves Közönségünk!
Úgy gondolom, hogy minden színházi műfajnak megvan a maga alaptémája. Ezen belül, azt hiszem, a jó operett a szerelemről, méghozzá az őrült szerelemről - és annak következményeiről szól! Különösen igaz ez A Bajadérra, amely nagyon is mai love story: egy igazi sztár, a sikeres párizsi énekes-színésznő vívja az érzelmek csatáját egy indiai trónörökössel, aki amúgy modern, Oxfordban végzett motorversenyző fiú...
Kelet és Nyugat párharca az övék, s mindenki a maga fegyverével vív: zenével, trükkökkel, mágiával, humorral, tánccal, látvánnyal és szertartással. A történet lehetne egy furcsa, de izgalmas film Hollywoodból, de még inkább Bollywoodból. Pláne napjainkban, amikor éppen a premierünk előtt egy indiai témájú mozi, a Gettó milliomos söpörte be a legtöbb Oscar-díjt!
Kálmán Imre most újra felfedezett, és mai színpadra alkalmazott remekművét sokféle térben és módon rendezhettem volna. Az afganisztáni háború poklában ugyanúgy, ahogy a párizsi metróban, egy nagy indiai múzeumban, egy emigrálóktól zsúfolt konténerben, vagy esetleg százezer év múlva, atomtámadás után, amikor a szerelem, s általa az operett az egyetlen reménysugár.
Álmodhattam volna hozzá meztelenül szitározó indiaikat, vértől, izzadságtól habzó játékstílust. Sok újságíró, kritikus, és előadásonként 50-50 néző imádta volna...
Nem így tettem... Azt tartom fontosnak, hogy minél több, akár sok százezer érdeklődőhöz - kül- és belföldön egyaránt! - jussanak el ezek az érzelmi-gondolati kalandok, és ne egy vékony réteg által modernnek ítélt külső forma- vagy játékstílusnak köszönhetően, hanem egy sokféle mélységben átélhető történet színpadra állításával. Vissza