Előszó
Részlet a kötetből:
"Május volt és szombat este. Balog János műbútorasztalos műhelyében befejeződött a munka. A segédek már elmentek, csak a két inas dolgozott még. Takarítottak. Nem kellett bíztatni őket, serényen járt a kezük, olyan buzgón forgatták a seprőt, hogy alig látszottak ki a porból. A nyitott ajtón és ablakon át, akár a füst, úgy gomolygott ki a por az udvarra.
- Hányszor mondjam még, hogy locsoljatok söprés előtt!
- Locsoltunk, mester úr kérem, - válaszolt Laci, az idősebb tanonc.
- Ne sokat járjon a szád! Ott a kanna, hozzatok még vizet! Egy-kettő, lóduljatok!
Laci és Pista nem várták meg, hogy Balog mester úr mégegyszer szóljon. Jól ismerték. Olyan könnyen járt rá a keze a pofonra, mintha olajozva lett volna. Felkapták a kannát és usgyi, ki az udvarba a csaphoz.
- Fütyültek a korai hazamenetelnek - dörmögött Pista, míg a kannába eresztette a vizet. - Azt hittem, elment hazulról az „öreg".
- Tíz perc ide vagy oda! Úgyis ki kellett volna rendesen takarítanunk a műhelyt. Ha nem csináljuk meg, megisszuk a levét hétfőn reggel. Egyébként is úgy van rendben, ha a műhely tiszta. Elvégre is ott dolgozunk egész nap."
Vissza