Kallimachos himnuszai

Előszó

Alexandriában a Nagy Sándor nyomdokain támadt hellénisztikus kultúra első városában települt át a görög élet melegében kibontakozott szellemi világ a hűvös könyvtárba, egy még sokkal forróbb keleti élet hevétől idegenül, távolságtartóan elvonulva. Egyiptomi papirusznádból megszövődik a könyvek úszó szigete, a hellasi vagy akár gyarmati - például kyrénéi - hazájuktól elszakadt szellemi görögök előkelő hajója. A kyrénéi Kallimachos legelső szigorú kormányosa és őre a csodálatos alkotmánynak, amelynek a titka e himnuszok megértésének kulcsa is.
A titok az, hogy itt Görögországot, az istenjelenésektől és minden ősi hagyománytól megszentelt tájakat, templomokat, helységeket és zugokat s a történéseket, ismétlődőket vagy egyszeri furcsákat, amiket ezek láttak, viszik magukkal a hajósok idegenbe, viszik magukkal az időből és feledésből emlékeztető és megtartó jelekbe tömörítve. Ezek a jelek veszik körül őket varázslatukon, mint a halott egyiptomiakat a sír falára írt hieroglifák, amelyek elolvasva varázsigékké válnak s színes és eleven létet idéznek fel. A könyvtárt gyarapító tudósok legszárazabb adatában is benne rejlik ez a varázserő. Minden görög földrajzi név, minden feljegyzett régi hellén szokás jelbe tömörített otthonlét a klasszikus hazában, amely e szellemi szigetlakók és újszerű gyarmatosok számára nem is azért édes, mert klasszikus, hanem mert olyan közel van még hozzájuk s máris olyan távol, hogy megmutatkozhatik egyedülálló, pótolhatatlan mivoltában. Vissza