Báthory István

Előszó

LENGYELORSZÁG ÉS EURÓPA
Irta: BALANYI GYÖRGY

Lengyelország önálló állami léte körülbelül egyidős Magyarországéval. Nagyjából egyidős a két ország kereszténysége is. Ennél a véletlen egyezésnél azonban sokkal fontosabb a két állam földrajzi helyzetének és kulturális fejlődésének hasonlósága. Meri Magyarország is meg Lengyelország is Kelet- és Nyugat-Európa érintkező vonalán fekszik: az előbbi a Kárpátok karéján belül, az utóbbi pedig azon kívül s mindkettő nyugati, katolikus formájában fogadta el a kereszténységet.
Ebből a fejlődésbeli hasonlóságból önként következett, hogy a két állam között nagyon korán politikai, majd ezek nyomán társadalmi és kulturális kapcsolatok létesültek. A politikai kapcsolatok eleinte szinte kizárólag a német és cseh beavatkozási kísérletek közös visszautasítására vonatkoztak. A virágzása tetőfokán álló német császárság ugyanis a XI. és XIL században több ízben megkísérelte, hogy főhatóságát a két peremországra is kiterjessze. Ebbeli törekvésében leghasznavehetőbb eszköze középeurópai hűbérese, az akkor hatalmas cseh hercegség volt. A magyarok és lengyelek azonban egy emberként állottak szembe a német és cseh támadásokkal és a szükséghez képest hűségesen támogatták egymást. így I. Béla királyunk bátyjával I. Endrével, úgyszintén fiai, Géza és Szent László unokaöccsükkel, Salamonnal szemben elsősorban Merész Boleszláv lengyel királynak köszönhették a korona megszerzését. Ugyanígy történt Könyves Kálmán idejében: mikor V. Henrik császár szövetségesével, a cseh Szvatoplukkal Pozsony alá szállott, Kálmán csak ennyit üzent Ferdeszájú Boleszláv lengyel királynak: »A német sáska szőleinkre szállt, hogy aztán a ti fáitokat is elpusztítsam s Boleszláv azonnal lóra parancsolta embereit és viharos erejű támadásával a német és cseh sereget egyaránt elvonulásra kényszerítette. Vissza