Fülszöveg
Czigány György (József Attila -, Stephanus Prima Primissi-ma - Magyar Örökség-díjas) költő verseinek, prózáinak képei, sodrása, heve a film világával rokonítható. Harmincadik kötete összegyűjtött verseit tartalmazza. Történelmi tragédiák és a személyes sors drámai epizódjai közt is, minden megtörettetés-sel, gyásszal összeölelkezve mégiscsak az öröm, az ámuló lélek, a lét tisztelete élteti költeményeit. A szeretet és hála fényeiben.
(Simon Erika)
A lírai működés természetére tőle magától is idézhetnék pontos leírást amely maga is költészet: „ahogypapírlap a lángban hirtelen fölül!" Szerényen hétköznapi, ugyanakkor felejthetetlenül megragadó kép ez, ott lappang az öntudatlan megfgyelés révén mindannyiunk mély tudatában, de csak a vers gesztusával lehetséges váratlan erővel előhívni (Domokos Mátyás)
Más hang, de a legjobbak szintjén: élmény az olvasása és így nem egyszeri (Illyés Gyula)
Csontig metszően lényegmondók a versei. A sűrítés módja is, az indulat és gondolatmenetek...
Tovább
Fülszöveg
Czigány György (József Attila -, Stephanus Prima Primissi-ma - Magyar Örökség-díjas) költő verseinek, prózáinak képei, sodrása, heve a film világával rokonítható. Harmincadik kötete összegyűjtött verseit tartalmazza. Történelmi tragédiák és a személyes sors drámai epizódjai közt is, minden megtörettetés-sel, gyásszal összeölelkezve mégiscsak az öröm, az ámuló lélek, a lét tisztelete élteti költeményeit. A szeretet és hála fényeiben.
(Simon Erika)
A lírai működés természetére tőle magától is idézhetnék pontos leírást amely maga is költészet: „ahogypapírlap a lángban hirtelen fölül!" Szerényen hétköznapi, ugyanakkor felejthetetlenül megragadó kép ez, ott lappang az öntudatlan megfgyelés révén mindannyiunk mély tudatában, de csak a vers gesztusával lehetséges váratlan erővel előhívni (Domokos Mátyás)
Más hang, de a legjobbak szintjén: élmény az olvasása és így nem egyszeri (Illyés Gyula)
Csontig metszően lényegmondók a versei. A sűrítés módja is, az indulat és gondolatmenetek grafikonja, az asszociáció-hálózat tipográfiája is egyéni, csak rá jellemző.
(Rákos Sándor)
Ez a drámaian tömör versbeszéd különösen bizonyos határhelyzetek motívumaitfo^a össze hibátlan, nem egyszer jelképpé táguló remekké (Rába György)
A zene nyelvén szól hozzánk az olyan sor is, mint a „Majdnem mosoly a pusztulás nyugalma. " Mozart gyönyörű Andantéiból sugárzik felénk ez a különös, könnyes-mosolyú elmúlás álomként, élet és halál mezsgyéjén. (Terényi Ede)
Vissza