Kalevala I-III.

Előszó

ELŐSZÓ A HARMADIK KIADÁSHOZ

A Kalevala most lett százöt esztendős. Lönnrot Illés 1835 február 28-án adta át a Finn Irodalmi Társaságnak az óriási művet, mely által Finnország egyszerre az egész művelt világ figyelmét magára vonta. Kosztolányi Dezső méltán jellemezte a finn nemzetet akként, hogy „dalban született".
Valóban ezek a bűbájos elbeszélések, amelyeket Lönnrot és után sok más gyűjtő a régi finn énekmondóktól idejekorán följegyzett, egytől egyig dalformába vannak öntve. Nem is úgy adták elő szavalatképpen, mint ma nálunk és mindenütt, hanem énekszóval, szertartásos tisztelettel, az Előhang szavai szerint:
Szívem játom, jó barátom,
Gyermekkori gyöngy korácsom,
Jer ide, énekeljünk eggyütt,
Kettesben a kántust kezdjük...
Kéz a kézbe, kössünk öszve,
Ujjat az ujjal egybe fűzve.
Megmaradtak maguk az énekek és velük az előadás ősi módja. Egy réges-régi világ: a pogány őskor, Kalevnek, a hősök ősének kora szól hozzánk ezekből az énekekből. A főhős: Vejnemöjnen születésével s a világ teremtésével kezdődő hatalmas mű, Lönnrot nagyszerű szerkesztésében, az ős finn ember életviszonyainak, küzdelmeinek, szerelmi és egyéb kalandjainak hosszú sorozatán át annak a bűvölő-bájoló kornak egészen a kereszténység diadaláig olyan csodás képét tárja elénk, amilyennel egyetlen más nép irodalma sem dicsekedhetik. És ezt a kincset egyszerű falusi emberek tartották fenn apáról fiúra mindaddig, amíg megérkezett közéjük az ősi hagyományért olthatatlan lánggal lelkesedő Lönnrot. Maga is költő s gyűjteményeinek hivatott bővítője és magyarázója. Vissza