Kalevala

Előszó

Finn rokonaink közt a népies hagyományok iránt való érdeklődés igen régi. Első nyilvánulása összeesik az irodalom kezdeteivel. Agricola püspök, a finn írók őse, már figyelmére méltatja az ősvallás emlékeit és hosszú versben ismerteti a finn istenek sorát. Porthan Henrik Gábor pedig, a finn történetírás atyamestere, buzgón gyűjti a finn népköltési termékeket .már ugyanabban az időben, midőn Macpherson kiadja Ossian dalait, Percy az angol népdalok gyűjtésében fárad és Herdertől megjelenik a Stimmen der Völker in Iyiedern czímű szép gyűjtemény. Ámde Porthan és követői Finnországban még nem tekintik a népköltést olyasvalaminek, a mi önmagáért méltó a figyelemre. Csak mint forrást becsülik nagyra, históriai, mythologiai, verstani és egyéb tanulmányaik szempontjából. Munkájukat belső és külső viszonyok hátráltatják. Majd a világtörténeti események játéka mindent megakaszt. A hanyatló svéd birodalom és a hatalmasan terjeszkedő Oroszország versengése, az «északeurópai kérdés» jutott a fegyverek erejével döntésre, s a kis Finnország volt a színtér. A hosszú harcz vége az lett, hogy Svédország lemondott keleti tartományairól, s Finnország sorsa az orosz birodalomhoz fűződött. Csaknem 700 éves kapcsolat ért ezzel véget. Finnországé mely a harczból hősiesen kivette részét, a béke során alkotmányt kapott s az önálló nemzeti fejlődés biztosítékaival, az évszázados egykori ellenség oldalán, indult a bizonytalan jövő felé. Ez történt éppen most száz esztendeje, 1809-ben.
Noha az új fordulat kedvezőnek látszott Finnország önálló nemzeti életére, a hazafiak érezték, hogy az ország csak úgy fog megállhatni a hatalmas birodalom mellett, csak úgy érheti el biztosított szabadsága és jogainak fennmaradását, ha művelődésébe mennél több nemzeti tartalmat önt. Vissza