Káldi János

Előszó

A Vasi Életrajzi Bibliográfiák című sorozatunk 30. füzetét tartja kezében az olvasó. A kerek szám okán ünnepinek is nevezhetnénk ezt a kötetet. Az utókor érdeklődésétől ösztökélve a Vas megyei tudományok és művészetek 29 jeles alakjának írásban fennmaradt életművét szedte csokorba eddig a könyvészeti buzgalom.
A természettudósok, építészek, zeneművészek, politikusok, papok, írók és világjárók sorát most egy ízig-vérig vasi, "dunántúli" költő irodalmi termésének számbavételével folytatjuk. Számunkra ünnepivé, - igaz, kisebb kisugárzású körben - azzal vált ez a kötet, hogy Káldi János szakmabeli volt, nemcsak művelője az irodalomnak, hanem hivatásos terjesztője is. Évekig dolgozott együtt a szombathelyi könyvtárosokkal úgy is, mint a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár tájékoztató-kölcsönző könyvtárosa és úgy is, mint az újabb könyvtáros-nemzedékek főiskolai oktatója.
Valamennyiünk vesztesége az, ami érték és amit elfelejtünk, vagy elfelejteni hagyunk. Nem kell bizonygatni, hogy Káldi János élete és írásai megérdemlik az őrzést.
Olyan korban élt, amikor az idő a jellemet, a személyiséget és az írói tisztességet különösen próbára tette. Kortársai tudják, hogy oly sok remény és még több kétség között, - gyakran kiszolgáltatva - egy nehéz sorsú nemzedék tagjaként kereste az élet és az alkotás örömét. A keresés örökös volt, a rátalálás ritkább. A robotos kenyérhajsza szüneteit kitöltötték a virágzó cseresznyefák, a Rába-parti szerelmes emlékek, falusi búcsúk, violák, alkonyatok, vonzó-gazdagító hangulatai. Vissza