Előszó
Részlet:
A napi élet
Mondják, csak idegeim láthatatlanok,
idegességem arcomon; akár
sivatagi kígyó a homokba, úgy merülnék
alá, a napi élet
prését, ötvenfokos lét-parazsát
végül viseltem:...
Tovább
Előszó
Részlet:
A napi élet
Mondják, csak idegeim láthatatlanok,
idegességem arcomon; akár
sivatagi kígyó a homokba, úgy merülnék
alá, a napi élet
prését, ötvenfokos lét-parazsát
végül viseltem: még préda volnék, úgy érjenek -
gyűrűzöm, éjben már, látszik e tétova
féreg a képernyőn; s él minden hallgatás,
tőr a falontúli jelenlét,
bármelyik, érzéklem sömör-érzékenyen,
hogy vagyok, egymagam is csak: vagyok -
némán fölbukkanok; akad sötét gyökér,
mélyen, pára-medrét más nem sejthette meg -
oda küzdöm magam, elalszom.
Vissza