Kalandozások öt világrészben

Előszó

Éppen elég szánalmasan festenek a piszkos rongyokba burkolt férfiak meg fiatalok, akiket ott láthatunk a kelet-londoni nyomortanyák kapuiban és ablakaiban. Pedig, ők még szerencsés helyzetben vannak - legalább fedél van a fejük fölött, ágyat vethetnek maguknak a padlón, s ha szűk is a szoba, sok is a hálótárs, - mégis, van otthonuk. Mennyivel gazdagabbak, mint a hajléktalanok, akik éjszakáról-éjszakára fáradtan vonszolják tagjaikat a kerület utcáinak sártengerében és reménytelenül várják, hogy a többi szegény néhány pennyt vessen oda nekik, csak annyit, hogy ne kényszerüljenek az éjszakát a Temze rakpartján átdideregni.
De még a nyomorultak legnyomorultabbjai közt is van társadalmi rétegeződés, még e hajléktalanok közt is fennáll a vagyoni különbség. Aki hét pennyt sikeresen összekoldult és az egész összeget hajlandó éjjeli szállásra áldozni, székkel és ággyal berendezett hálófülkét kaphat az öt Lord-Rowton Lodging-House, vagy a londoni Country-Council által alapított Bruce-szállók valamelyikében. Aki kevesebb szerencsével járt, mert aznap csak hat pennyt szerzett, a népszállóban bérelhet szállást s már kevés fantáziával is holmi klubban képzelheti magát. Akinek még ezek a nyomorfillérei sem gyűltek estig egybe s úgy gondolja, hogy nem lesz bolond a »Casnal ward«-ban azért a kis éjjeli szállásért reggel keserves kőtörő munkával fizetni, csak az vetemedik arra, hogy az Üdvhadsereg nyolc londoni éjjeli menedékhelyének egyikébe bevonuljon. A nyolc menedékhely közül - természetesen - a whitechapeliben a legágrólszakadtabbak a vendégek. Vissza