Előszó
Részlet a könyvből:
"Kérdések tömkelegére keresünk ma választ. Lépek-e egy gyilkossággal a bűn rögös útjára? Étkez-e indonéz hivatalnok félig szívott csikket? Melyik vallásban javasolt leginkább repülőgéppel lezuhanni? Ad-e nekem Ildikó vagina sztrítet, s ha igen, milyent? És már térünk is a tárgyra azonnal és merészen!
Szóval ott tartottunk éppen (nem találja az előző kötetet a boltokban? írjon: www.poapo.hu), hogy Dél-Borneón vagyunk, azaz Kalimantánon, Samarindából igyekszünk egy kisbusszal Balikpapan reptérre, hogy elérjük a Celebeszre (Sulawesi) tartó járatot, és a sofőr srácra vonatkozólag épp oly kijelentésre ragadtattam magam, hogy a vezetési stílusa miatt a Jóisten rakja lágy marhaganajba, de szerencsére épp véget ért a könyv, mert mondtam volna mást is, tán, több gyónásra valót.
11 óra van, pont egy órával az indulás előtt érkezünk ki, de simán becsekkolunk, az átvilágító kapun se akadunk fent, ahol szokás szerint megint csak sípol minden: a tollam a zsebemben, a víz a kezemben, az aprópénz a pénztárcámban, a műszál a zoknimban, a tömés a fogamban stb., de hát ez itt azt jelenti, hogy rendben, annyi csak az egyedi az eljárásban, hogy mindenkitől elszedik a tollát és az öngyújtóját. Kivéve a miénket, mert amikor a fószer rámutatott az eddig elkobzott tollakra és öngyújtókra, és intett, hogy én is adjam oda, csak a fejemet ráztam, hogy nincs. Ördögi praktikámmal így sikerült tévútra vezetnem eljáró hatóságokat. (A váróterem kis boltjában üdítő és egytálételek kaphatóak. Valamint toll és öngyújtó.)"
Vissza
Fülszöveg
A fórumokon Pó Apó (www.poapo.hu) néven ismert hátizsákos utazónk negyedik és ötödik könyve ismét Délkelet-Ázsiába vezet. Méghozzá szó szerint: az indonéz szigeteken tett utazása nemcsak szórakoztató útleírás, hanem követhető útiterv is egyben. Az előző részben járhattunk Borobudurnál, Jáva világhíres buddhista templománál, sétálhatnunk a máig is működő Bromovulkán szürke hamuval borított, kietlen vidékén, kanyaroghatunk csónakkal Dél-Borneó (Kalimantan) madárparadicsomában, hogy az éjszakát az egykori fejvadászok földjén egy hagyományos dajak törzsi házban töltsünk. Ebben a kötetben Celebesz (Sulawesi) szigetén részesei lehetünk a sokáig elszigetelten élő toraja nép egyedülálló kultuszainak, majd ezt a körutat a térség gyöngyszemén, Bali szigetén zárjuk, ahol valóban egyedülálló gazdagságban egyesül a trópusi természet, a kéklő tenger, az évszázadokról itt maradt számtalan hindu-balinéz templom és a szorosan hozzájuk fűződő vallási hagyomány. A szerző következő könyvében pedig...
Tovább
Fülszöveg
A fórumokon Pó Apó (www.poapo.hu) néven ismert hátizsákos utazónk negyedik és ötödik könyve ismét Délkelet-Ázsiába vezet. Méghozzá szó szerint: az indonéz szigeteken tett utazása nemcsak szórakoztató útleírás, hanem követhető útiterv is egyben. Az előző részben járhattunk Borobudurnál, Jáva világhíres buddhista templománál, sétálhatnunk a máig is működő Bromovulkán szürke hamuval borított, kietlen vidékén, kanyaroghatunk csónakkal Dél-Borneó (Kalimantan) madárparadicsomában, hogy az éjszakát az egykori fejvadászok földjén egy hagyományos dajak törzsi házban töltsünk. Ebben a kötetben Celebesz (Sulawesi) szigetén részesei lehetünk a sokáig elszigetelten élő toraja nép egyedülálló kultuszainak, majd ezt a körutat a térség gyöngyszemén, Bali szigetén zárjuk, ahol valóban egyedülálló gazdagságban egyesül a trópusi természet, a kéklő tenger, az évszázadokról itt maradt számtalan hindu-balinéz templom és a szorosan hozzájuk fűződő vallási hagyomány. A szerző következő könyvében pedig eljutunk még a pápuák földjére is, Új-Guineára, a most is csak repülőgépen megközelíthető rejtett völgyekbe, ahová alig fél évszázaddal ezelőtt tette be először nyugati ember a lábát, és végül a Fűszer-szigetek közötti csatangolásban elkerülünk egy olyan érintetlen kis sziget tengerpartjára is, amivel eddig talán csak álmainkban találkozhattunk. És mindezt egyszerűen, egyénileg megoldva.
Vissza