Bevezető (A tükör a valóságot és hordozóját is tükrözi) | |
A tükör néha torzképet mutat | |
A közeli domb a távoli csúcs | 3 |
Mulandó és maradandó (Sophokles Antigonéjáról) | |
Az Antigoné nem történelmi emlék | |
Szenvedélyes érzelmeket ébreszt | |
A pusztulásra ítélt Labdakidák | |
Írtózatos történet | |
Utolérhetetlen példakép | |
Leszámoltak a szörnyekkel | |
Az ember intézze maga a sorsát | |
A változás hagyománya | |
A lelkeken is uralkodni | |
Bűnrészessé tenni mindenkit | |
A zsarnokot kötik bűnei | |
Az erkölcsi törvény és az írott | |
Az új régi álarcában | |
A demokrácia kibékít | |
Látszólagos ellentmondások | |
Kinek engedelmeskedjék? | |
Hadésszal eljegyzett? | |
Meghalni az életért | |
Ne a pillanatot szolgáld | |
Saját törvényed szerint | |
"Légy király a pusta föld felett" | |
A szerelem legyőzhetetlen | |
A boldogság joga | |
A zsarnok tulajdonságai | |
Képmutató és fondorlatos | |
Meg sem érti az önzetlenséget | |
Nem szerelmi dráma | |
Egyéni szerelem | |
Hitvány bukás | |
Felemelő vég | |
Egy fényes jellemű nő | |
A természet urává lenni | |
A gyermek igazsága | |
A gyermek csalódása | |
Egyre magasabb fokon | 7 |
A karrierregény (Stendhal: Vörös és fekete című művéről) | |
Az mulattató, ami alapos | |
A karrier felfelé ível | |
Börtönben a boldogság | |
Rendkívüli tömörség | |
A nagy regények tárgya | |
A szilárd jellem a legveszélyesebb | |
A nemes jellemnek buknia kell | |
Társadalmi lét és tudat | |
Megítélni saját tetteit | |
Ítéletei mindig nemesek | |
A bűntudat ereje | |
A győzelem nem boldogít | |
Juliennek színlelnie kell | |
Tragikus-e a halál? | |
Egyértelmű nem | 43 |
Az író eszközei. Goethe Faustjáról - Tovább, előre jutni... | |
"Adj sok történést..." | |
Friss szemmel látni | |
Odamondogató bohóckodsá | |
Gúny és csípkelődés | |
Egyre mélyebben | |
Hit és kétely | |
Más szavakkal? | |
Kereső emberi értelem | |
Az ember a legnagyszerűbb | |
Az ördög nagyon silány | |
Az értelem önmagában kevés | |
Értelmétől fosztot érzelem | |
Az ember erkölcsi lény | |
A szerelemben teljesedik ki | |
Az örök asszonyi felemel | |
Kik az ítélkezők? | |
A képmutató erkölcs | |
Ki a Gonosz Szellem? | |
Végső kétségbeesés | |
A legerősebb fegyver | 59 |
A befogadó szerepe (Elsüllyedt és feltámadt remekművek) | |
Tetszhalottak | |
A feltámadás pillanata | |
A kétségbeesés vigasza | |
Jajkiáltás az emberért | |
A jó és rossz harca | |
A boldogság ára | |
Feltárni a bajt | |
"Hová tevé boldogtalan fiait?" | |
Rendületlenül... | 81 |
Való és igaz (Móricz Zsigmond módszeréről) | |
Az ökörítói tűzvész | |
Egyszeriségében is tipikus | |
A hétköznapot szeretni | |
"Semmi sem tisztáztatott..." | |
Az urakra ég a ház | |
Száz alakban | |
Maradjon minden, ahogy van... | |
A lehetséges a valóságban | |
Élettárs és szerető | 91 |
A bomlás irodalma (Jegyzetek Márai Sándor műveihez) | |
Szépet álmodni | |
Szökni, menekülni | |
A belső valóság | |
A polgárság bomlása | |
Kedvenc szavak | |
Úgy szaporodnak, mint az ázalagok | |
Sértődöttek | |
Tiltakozás? | |
Torz csak torzat szülhet | |
A bomlás édeskés illata | |
A kultúra őrzői? | |
A semmiből semmi sem jön | |
"A háború törvény..." | |
Nem tenni | |
Tehetetlenek | |
Eleve elrendelés | |
Káosz és álmítosz | |
Az értelem sugarával | 101 |
A regényes szociográfia (Nagy Lajos Kiskunhalom című művéről) | |
A regény életrevalósága | |
Keresztmetszet regény | |
Közelebb a valósághoz | |
A hős kérdése | |
Hős nélkül | |
A parasztság újrafelfedezése | |
Látszólagos szenvtelenség | |
Hétköznap | |
Eseménytelen események | |
Tények szembeállítása | |
Elhallgatással kimondva | |
Miért, miért, miért? | |
Lényeges és lényegtelen | |
Kép és ellenkép | |
Sok kis tragédiácska | |
A folytatás | 120 |
A szocialista realizmus felé (Gorkij művészi fejlődésének első szakasza) | |
A felkészülés ideje | |
Pusztító szépség | |
A keret szerepe | |
Az élet börtön | |
A szabadság szépsége | |
A mű önálló életet él | |
Ne töprengj az élet értelmén? | |
Légy szabad! | |
Dankó útja Mítoszokban és mesékben | |
Romantika és realitás | |
Az igazság megmutatása | |
A becsületes és a becstelen | |
"Alkotásuk leigázta őket" | |
A közösség ereje | |
Emberség és önzés | |
Kérdések | |
Válaszok | |
Együtt érez a szenvedőkkel | |
A látóhatár tágul | |
Minden összegeződik | |
A megtalált út | |
Az eszme ereje | |
Fény és árnyék | |
Irodalommá lombosodik | 137 |
Az új úton (Gorbatov Donyeci Bányászok című regénye) | |
A nagy nekifutás éve | |
Egy lehetséges megoldás | |
Semmire sem vinni | |
Önmagunkkal vívott harc | |
Kitartás, türelem | |
Lelki válság | |
Véletlen megmenekülés? | |
Kulcs a lélekhez | |
A megszokás ellen | |
Alapvető vonások | |
Ami azonos | 163 |
A mai riport (Karinthy Ferenc Hazai tudósítások című kötetéről) | |
Az ember a középpontban | |
Újfajta szenzáció | |
"Ezer év" | |
Mi az új? | |
Sűrít és jellemez | |
"Verjétek az asztalt!" | |
Az embert szem elől vesztik | |
A fattyúhajtás eredete | |
Ki a felelős? | |
Embertelenség az elvhűség köntösében | 175 |