Kalandos utazás Abessziniában

Előszó

A világháború után szinte járványszerűen terjedt el a vágy, mely az idegen - elsősorban az egzotikus vagy tengeren túli - országok felé hajtott ifjút és meglett férfit egyaránt. Felmerült egy idegen név, melyet eddig csupán a földrajzból, illetve útleírásokból ismertünk. Abesszínia, máról holnapra előbukkant az általános ismeretek meglehetősen homályos fogalmai közül és egyre gyakrabban halljuk, hogy emlegetik.
Engem is rabjává ejtett a kóborlás láza. Hajóra szálltam, hogy meghódítsam a magam számára az ismeretlen földrészeket, hogy azt az energiát, melyet itt megbénított az összeomlás, kivigyem oly világrészbe, hol tág tere van az egyéniség szabad érvényesülésének. Közel három esztendőt töltöttem kinn. Ez alatt az idő alatt nem egy, de tíz ember életére valót éltem át s hogy átéltem, ezt elsősorban szerencsémnek, másodsorban kedélyemnek köszönhetem. Nem szabad a dolgokat tragikusan felfogni; ez volt a mottó és nemcsak minden újdonság, hanem mindig rossz is csupán három napig tart. Ha nem is vált be minden esetben ez a terminus, akkor is az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy oly kivétellel állok szemben, mely megerősíti a szabályt.
Ennek az időszaknak egy részéről szeretnék én itt egy kis kóstolót adni az olvasónak. Nem tudományos útleírás ez, hanem vázlatok gyűjteménye, melyekben nagy vonásokkal szeretném megmutatni azt a földet, melyet sokan az ígéret földjének tartanak. Vissza