Kalandos Angliák

Előszó

Gyerekkoromban, hogy játékaimat elalváshoz behajóztam, valami kalandos, Anglia-szerű sziget volt a béke menedéke. Hogy 1988-ban először juthattam el a valódi szigetre, később Írországba is - és apróbb tenger ölelte helyekre csak terveztem, ma már nincs erőm! -, a kaland helyei lettek ezek a színterek. Volt ez a kaland csavargásosan vagy bűnügyi képzelet jegyében (Sherlock! Dickson Carr, Le Carré stb.) változatos; volt olyan is, hogy medvéim közül vittem magammal valakit, Főmedvémet például, de Barnabást is, a vidéki mackót, aki borász, gazdász takarékszövetkezetes, és a lingfieldi lópályán is ő adott kölcsön 1-1 fontot Döminek, nagyképűsködni szerető, csupaszív Főmedvémnek. Vonultunk, középen én, kézen fogva jobbról-balról ők, és Barnabás vitte be hóna alatt a vodkámat, Dömi közben bolondozásaival kötötte le az ellenőröket.
S feleségem, madaram, kutyánk itt várt rám, ránk közben, s mi megjöttünk. 1999-ben repültem utoljára, Dublint hagytam ott úgy, hogy már esőben sapkám feltenni, ahhoz is fáradt voltam. Még 2005-ig játszogattam Bécsben angliai futamokat, irodán... de a dolog véget ért. A szent irodalom azonban, behajózós-kedvem kora óta, nekem nem ért véget. Három kis kötetet gyűjtöttem egybe itt, a legutolsó 2006. decemberi írás-rajzolás. Kuriózum talán, első pillantásra is. A „Walton"-ba kicsit jobban el kell mélyedni, hajrá, bele! a „...más verebek" mackója kézen fogva vezeti Olvasóját. Főmedvémtől ezt el is várom. Mivel ez a kötetterv hirtelen adódott, beugrásszerűen, Kiadómnak külön nagy behajózós köszönet. Amíg bírjuk! Vissza