Kaland a világürben

Előszó

Részlet a könyvből:

Kappan Brabanti-módra és ennek következményei

A különös történetet, amelyet el akarok mesélni, nem előzték meg égi jelek. Üstökös nem tűnt fel az égen, villámlás, mennydörgés nem volt tapasztalható, sőt még csak szivárvány sem mutatkozott felettünk. Igaz, különös is lett volna, minthogy ezen a fülledt augusztusi estén a Tulipán-kávéházban üldögéltünk kettesben. Kávéházban pedig nagyon ritka jelenség az üstökös, sőt tapasztalat szerint a villám, valamint szivárványféleségek is ritkán fordulnak elő.
Kázmér húsz perce taglalta immár, hogy az a mód, ahogyan az egyes népek a kappant elkészítik, nagyon jellemző az illető nemzetre, fajra, városra, falaira. Ebből következik, hogy én viszont húsz perce őrülten unatkoztam. Engem a kappanok nem érdekelnek különösebben. Kázmér végül is leszögezte, hogy nézete szerint a legférfiasabb s egyben konyhaművészetileg is legzseniálisabb eljárás a Brabanti-módszer, amelynek értelmében tudvalevőleg a jól megtisztított kappanállatot meg kell tömni majoránnás gombával, meg kell spékelni hideg füstön füstölt szalonnával s utána tiszta bükkfaparázs fölött lassan forgatva meg kell sütni, de közben-közben fanyar burgundi vörösborral is meg kell loccsintani. Megadóan bólongattam. Kázmér befejezte és beletemetkezett újságjába.
- Nyugalom! Te Ég legszebb ajándéka! - sóhajtottam. Sajnos, korán. Kázmér alig két perc múlva felütötte fejét újságjából s tűnődve fúrta bele hegyes orrát a kávéház cigarettafüsttől opálszínű levegőjébe, pillantása mereven a balfülemre tapadt. Félni kezdtem. Ismerem Kázmért. Ha ő a balfülemre tapad, akkor mindig valami meghökkenő dolog következik. Következett is!
- Te! Mi az ördög az a Heavisdde-réteg?
Összerezzentem. Kappan és Heaviside? Tudni kell, hogy Kázmér elmeorvos, jóhírű magánszanatórium tulajdonosa. Aki pedig bolondokkal foglalkozik, az előbb-utóbb maga is hasonlítani kezd a pacienseihez. Vissza