Előszó
Mint számos világhírű fürdő esetében, itt is régóta élt a népi tudatban az a tapasztalati tény, hogy a Kakasszéki-tó vize és iszapja kedvező hatással van az ízületes betegségekre.
Ezt a népi hagyományt erősítették meg azok a vizsgálatok, amelyeket az Erzsébet Közkórház jeles igazgató-főorvosa, Dr. Genersich Antal kezdeményezésére végeztek el. Erre a természeti kincsre alapozottan létesült hetven évvel ezelőtt a Kakasszéki Gyógyintézet. Az ehhez szükséges pénzügyi forrást a város és a kormányzat jó együttműködése biztosította: a Népjóléti Minisztérium 300 ezer, a Törvényhatósági Bizottság 50 ezer pengővel járult hozzá az építés és berendezés költségeihez.
Emellett azonban megmozdult a polgárság is. Egymás után épületek a tópart kellemes, fás környezetében a villák, üdülőházak. Az intézmény és üdülőtelep működtetésére gazdasági szervezet, részvénytársaság alakult.
A második világháború és az utána következő évek megtörték ezt a fejlődést. A Don Suisse adománya ugyan elősegítette az újrakezdést, de egyáltalán nem mondható, hogy hosszú évtizedeken át „édes gyermeke" lett volna az egészségügyi kormányzatnak a Kakasszéki Gyógyintézet. Az egymás után beadott pályázatok rendre sikertelenül végződtek. Minden esetre elismerés illeti a gyógyintézet vezetését és dolgozóit, mert a TBC visszaszorulása után profilt tudtak váltani a mozgásszervi betegségek, illetve a rehabilitáció irányába.
Végre 1998-ban komoly érvelés, lobbizás eredményeként igen komoly, félmilliárdos segítséget sikerült kiharcolni a felújításra és bővítésére, sőt a műszerpark modernizációjára vonatkozó kérésünk is kedvező elbírálást nyert 150 millió forint biztosításával.
Így most már a magas szintű tudás és a korszerű eszközök összhangba kerültek és biztosított az eddigieknél magasabb színvonalú, eredményesebb gyógyító tevékenység.
A jelennél azonban már most tovább kell látnunk és lépnünk. Létre kell hozni a kórház és az intézet eddigieknél szervesebb, összehangoltabb kapcsolatát, tevékenységi munkamegosztását. Sőt bekapcsolódhat Kakasszék a XXI. század húzó ágazatába a gyógyturizmusba is. Ez esetben a panziók és üdülők újra benépesítik majd a régi, természeti szépségében helyreállított megújított tópartot, melynek ékköve természetesen a jövőben is a gyógyintézet lesz.
Ezek azonban távlati tervek. Hadd idézzek ezzel kapcsolatban befejezésül egy ősi ír-kelta költeményből két sort: "Legyen előtted mindig út, Fújjon mindig hátad mögül a szél.". Bízzunk benne, hogy jó szelek segítenek majd utunkon kitűzött céljaink megvalósításához.
Vissza