Kakas a villamoson (dedikált példány)

Fülszöveg

Szőnyi Sándor Budapesten született 1910-ben. Életének első, elindító állomása a szegedi lelencház. Innen nevelőszülőkhöz kerül Kistelekre. Gyermekkori élményeit a szegény paraszti környezet adja, de mint lakatosinas hamar megismerkedik a fővárosban dolgozó ipari munkások nehéz sorsával is. Segédlevelet kap, de munkát nem, ezért ismét inaskodik, az Athenaeum nyomdában kitanulja a betűöntő mesterséget, nyomdász lesz. Felszabadulásunk után, esti egyetemen jogot tanul, majd ügyvédi vizsgát tesz s huszonkét éven át mint vállalati jogtanácsos végzi munkáját.
Második regénye a Megújhodás, 1956-ban jelenik meg. Ezért a művéért 1957-ben József Attila-díjat kap. Ezt követi Álarcos Istenek és a Ködös reggelek című regénye. Elbeszélés- és novellagyűjteményei: Rosszlányok utcájában; Farsang októberben; Betontető.
Napilapokban is gyakran publikál. Mostani kötetével jó ismerősként lép olvasói elé, mindennapjaink hűséges krónikásaként.
Szőnyi Sándor legújabb kötetében is hű marad a városi kisemberek világához, jól ismeri a színhelyt és a hősöket: közülük jött, velük élt hosszú ideig. Ennek a környezetnek köszönheti a magára eszmélés és az ifjúkor máig termékenyítő, írásba oldott élményét.
Első nagy sikerű regényével, a Széthulló világ-gal 1947-ben jelentkezett, ezután egymás után írja regényeit, elbeszéléseit.
Jelen kötetünkben - a Kakas a villamoson című novella- és elbeszélés-gyűjteményben - is meleg figyelemmel fordul a kisemberek mindennapi élete felé, de otthonos mai társadalmunk értelmiségi vagy művészkörnyezetében is. Átfogó igénnyel ábrázolja életünk mindennapjait, pártját fogja az elesetteknek, gonddal figyeli öregek és fiatalok súrlódását, egy életforma vagy hivatás színét-fonákját adja már-már igazi drámai hőfokon - mint például Újraélesztés című írásában. Vissza