A kommunizmus hosszú árnyéka

Fülszöveg

Kevesen ismerik olyan mélységében a kommunista diktatúrák működési módjait és mechanizmusait, mint Kahler Frigyes. Az e kötet olvasói előtt feltáruló világot fölösleges minősíteni: akik számára ez vonzó, azok primitív ösztönök és embertelen, zavaros gondolatok rabjai. Azok aligha értik, miért volt fontos a nyugati nagyhatalmak által is elárult 1956 tizenkét hősies napja. Hogy miért volt aljasság fegyvertelen tüntetőkre lőni, megtorló erőszakszervezeteket működtetni, egyházüldözésbe fogni, besúgók tömegeit alkalmazni. Ha kell, a szerző világpolitikai összefüggésekben teszi érthetővé a történteket: "A világ nagyhatalmai még mindig döbbenten álltak a magyar események előtt. Moszkva Mikojan és Szuszlov tájékoztatóját értékelte, és Zsukov marsall szovjet honvédelmi miniszter parancsot adott a háborús híradási rendszer kiépítésére. Dallasban Dulles, az USA külügyminisztere a Világpolitikai Tanács előtt tartott beszédében óhaját fejezte ki, hogy Kelet-Európa népei »visszakaphassák szuverén jogaikat és szabadon választhassák meg kormányaikat« A kulcsmondat, amelyet másként értékelt az amerikai és másként a szovjet vezetés, így hangzott: »Mi nem tekintjük ezeket a nemzeteket potenciális katonai szövetségeseinknek.« Szovjet olvasatban Dulles külügyminiszter mondata annyit tett, hogy a jaltai érdekszférákat az USA továbbra is tiszteltben tartja, s ehhez képest a magyar forradalom leverése szovjet belügy. [...] Az október 29-én kirobbant szuezi háború miatt megosztott hivatalos nyugati világ egyetlen hathatós lépést sem tett a magyar forradalom érdekében."
Még ma is tanulságos a Kahler által idézett négy Faludy György-sor 1959-ből: „S van-e választás a hét hájjal megkent tömeggyilkos moszkvai banditák s Washington gyáva, rothadástól gennyes hülyéi között, míg ilyen a világ?" (Részlet Tóth Gy. László előszavából) Vissza