Kagylókürt LX.

Előszó

Kelet és nyugat különbségeit legváratlanabb módon a hasonlóságaikban ismerhetjük fel. Mindkét égtáj az ember sajátos élet-szféráját képezi, és mindkét égtáj tükröt tart a világ másik felének. A keleti tükörben megmutatkozik a nyugat és a nyugat tükrében látszik a kelet. Túlzottan leegyszerűsítő volna az a nézet, miszerint Kelet elmaradott, a Nyugat fejlett, vagy megfordítva: a Kelet bölcs, a Nyugat tevékeny. Igaz, a Nap keleten kél és Nyugaton nyugszik, ami jelképes, de egyik nélkül aligha létezhetne a másik.
Mintha a két égtáj a világiasság és a szellemiség szimbolikus képviselője volna. A Nyugat racionális, jól szervezett és hatékony, de hűvös, míg a kelet áradó, szertelen és melegszívű, ámde néha átláthatatlan. A nyugat karma-dés, azaz a cselekvés hona, míg a kelet dharma-dés, a spirituális erény hona.
Az egymásnak tükröt mutató égtájak olykor elorozzák a másik erényeit. A Kelet roppant lendülettel habzsolja a nyugat vívmányait a produktivitás terén, míg a sok vonatkozásban kiüresedett Nyugat egyre kíváncsibb Kelet titkaira: mitől elégedettek ott az emberek?
Ha egy koordináta rendszerben próbáljuk elhelyezni a boldogságkeresés irányait, mondhatjuk, nyugaton lent és kint, míg keleten bent és fönt keresik az elégedettséget. A bent/kint irány a boldogság immanens, az ember bensőjében rejlő feltárását, illetve annak kivetített, tárgyiasított keresését jelenti. A nyugat évszázadok óta kint keresi az élet enigmájának megoldásait. Elcsépelt frázis, hogy a „sötét középkor" leáldozásával virradt fel a nyugati élet- és gondolkodásmód ma is érvényes kora. Jó ötszáz esztendeje indult meg a felvilágosodás, a reneszánsz, ekkor kezdődött Amerika felfedezése, a reformáció, a szekularizáció és rengeteg olyan folyamat, amely mára szinte genetikai kóddá vált, sokak számára megkérdőjelezhetetlen tényként épül be világlátásukba. Bizonyára nem volt kényelmes az élet a középkorban, de egy dolog bizonyosnak tűnik: elevenebb lehetett a transzcendens lét igénye, a földi pályát valóban átmenetinek és ideiglenesnek tekintették sokan, és buzgón vágytak a túlvilági örök életre. A gótika karcsú tornyai, oszlopai és elnyújtott szoboralakjai mind az égbe nyúltak. Ehelyett a felvilágosodással a világi, földi lét, a dús idomú ember, a tudás került előtérbe a szublimált-egzaltált alkattal, a hittel és a vezekléssel szemben. Ezért állítják sokan, hogy a felvilágosodás pontosabb megnevezése elsötétedés, legalább is a transzcendencia szempontjából az. Vissza