Kaffka Margit

Előszó

Részlet:
"Határhelyzetek szülötte
Kaffka Margit Emília Johanna 1880. június 10-én született Nagykárolyban.1 Már életrajzának e két alapadata szignifikáns, ha nem is statisztikai, hanem történelmi értelemben. Kortársai közül 1877-ben született Ady Endre és Osvát Ernő, 1878-ban Krúdy Gyula, 1879-ben Móricz Zsigmond, 1883-ban Babits Mihály és Juhász Gyula, s 1885-ben Kosztolányi Dezső. A tehetségek e gazdag kirajzása a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveinek fordulóján misztikus magyarázatra is csábíthatja az utókort, ám elegendő figyelembe vennie, hogy ez a nemzedék az irodalomban a modern fordulat megteremtője volt, előbb azonban képviselői közül többen a maguk pályáján is kénytelenek voltak áthaladni egy rövid szakaszon, amely az öröklött ízléshez és irodalmisághoz kapcsolódott. Tehát határhelyzetbe született bele ez a nemzedék, s az utókor már tudhatja, hogy e korok közötti nehéz terep szabad és távlatos kilátóhely lehetett. Hasonló, de társadalomtörténeti határzónában helyezkedik el a kiegyezés után a szülőhely, a dzsentri fészke, Szatmár vármegye és székhelye, Nagykároly.
Ezt tudta Kaffka Margit is. Egész pályáján személyes történetét keltette új életre műveiben, mégis fontosnak tartotta, hogy családregénye, a Színek és évek után egy nem fiktív önéletrajzban is az olvasó elé álljon. E rövid írást Az Érdekes Újság Dekameronja közölte 1912-ben.
Bizonyára a lap felkérésére született, de túllépett mind a referáló feladaton, mind pedig az intimitások iránt újra és újra feltámadó igény kielégítésén. Kaffka Margit önéletrajza analitikus és önreflektáló írás, amelyben egy élet egyszeri tényei ugyanúgy megjelennek, mint azok elhelyezkedése a művek világszerű összefüggéseiben és kölcsönös viszonyuk a karakter alakulásával. Kiindulópontja -érthetően - ősei, családja és a maga igaz története, de tudja, hogy az ennek köszönhető téma önmagában nem lehet a mű megváltója, s az igaz történet szerepét tovább keresi bensője küszködésében és önazonosság-keresésében, amely már maga az alkotás és annak lélektana: „Az előttem járt okoknak és nehéz, véres csatájú bonyodalmaknak nemcsak a Színek és évek regény témáját köszönöm, hanem bensőmnek folytonos és küszködő kettősségét főképpen; ez igen kétféle örökség tusáját, mit nagyon analizáló, tudatos voltommal minden léptemben nyomról nyomra kísérek. Kissé azt is mondhatnám: ez a csata karakterem, megváltozásaim, történéseim története Vidékből, családból, előítéletekből, kapcsolatokból, robotos munkából, anyagi nyűgökből, önmagammal való súlyos konfliktusokból - egy állandó és folytonos kimenés azóta az életem; ezen a kivándorló úton tán csak fényképfelvételek az írásaim. Vagy beléjük kötözve dobom ki a hajómból a fölös életballasztot, és lesz minden egyre könnyebb! " Vissza