Középkori művészet Kelet-Európában

Előszó

Európa egyik legnagyobb népének, a szlávoknak művészeti kultúrája e világrész keleti részén a VI-IX. században bontakozott ki. E nagyrészt földművelő nép ekkor még a nemzetiségi rend korlátai között élt s pogány vallású volt. Fából készült istenszobraikat szabad ég alatt állították fel, mert templomokat nem építettek. A keleti szlávok monumentális művészetének legelső emlékei merev, stilizált férfialakokat ábrázoló, hasáb alakú bálványszobrok. Gazdag iparművészetük, amelynek nyomai a későbbi századokban is kimutathatók, stilizált ember és állat alakú fémtárgyakon maradt fenn, amelyek közt a legjelentősebbek a Kijev környéki Martinovka-kultúra keretébe sorolhatók.
A X. század második felében megkezdődik a keleti szlávok tömörülése előbb Novgorod, majd Kijev körül; a VIII. század elején Oleg uralma alatt egy államba egyesültek. Oleg hatalma alá került az a kereskedelmi út, amelynek két kulcspontja - Novgorod és Kijev - jelentették a kapcsolatot egyrészt északon Skandinávia, másrészt délen a kazár birodalom és Bizánc irányába. A kijevi állam jelentős szerephez jutott már megalakulása idején Kelet-Európában. Oleg diadalmas hadjáratot folytatott a (kelet-római) bizánci birodalom ellen. Utóda, Igor, majd Szvjatoszláv újabb hódításokat végeznek dél felé. Szvjatoszláv fia, Vlagyimir Szvjatoszlavics, 980-1015 idején a kijevi állam feje, Bizáncban keresztény hitre tért s népét is kényszerítette a görög rítusú kereszténység felvételére. E tény nemcsak a társadalom és kultúra fejlődése szempontjából volt jelentős a kijevi állam életében, hanem a külföldi kapcsolatok kiszélesítését is jelentette. Vlagyimir a bizánci makedón dinasztia egyik tagjával, Annával kötött házassága révén megnyitotta a kaput a bizánci kultúra, irodalom és művészet behatolásához az első orosz államba. Vissza