Népi csodás történetek, hiedelmek és szokások

Előszó

KÁDÁR JÓZSEF 1850-1939
A nagy alkotók művével való szembenézés minden időben tanulságos lehet, hiszen az egymást követő nemzedékek mindig újraértékelik a múlt egy-egy időszakát, hogy a jelenkorhoz és a jövőbeli célkitűzések szolgálatába állíthassák. Napjaink tudományos világképe hozzásegíthet egy életmű felméréséhez és ahhoz, hogy ne csak átéljünk egy-egy eseményt, történelmi időszakot, hanem mélyebben meg is értsük a kiemelkedő teljesítmények eredményeit. Gyakori találkozásaink a történetírás klasszikussá nemesedett értékeivel tehát korántsem a múltba fordulás, a maitól való eltávolodás vágyából fakad, hanem abból a megfontolásból, hogy az érzékenységünk szintjén izgalmas érintkezési felületeket létrehozó múltbeli alkotásaink most is jelenlevő kortársaink.
Kádár József a hazai településtörténet és néprajz adatszerű felfogásával, tényrögzítő módszerével egy tárgyilagosabb történetírás útját járta, melyben sokoldalúsága, szakképzettsége és egyéniségének töretlen ereje hozzásegítette időtálló műveinek megalkotásához. Valóságfölfogása, tudományos önállósága és széles körű közéleti szereplése följogosít arra, hogy munkásságát kellő módon értékeljük, mert a Szamosok vidéke népi és művi kultúrájának kutatása napjainkban már elképzelhetetlen a hatalmas adathalmaz tanulmányozása nélkül, melynek feltárásán, tudományos rendszerezésén és földolgozásán Kádár egy életen át fáradozott. Vissza