Kádár János sírba zárt titkai

Előszó

„Lehet, hogy szembe fordult velem a világ? De miért?" Ez volt utolsó kérdő mondata és elment. Egy emberről készülök írni. Életéről, gondolkodásáról, munkájáról. Arról, akit sokan elítélnek, akinek nevét, emlékét is igyekeznek elfeledtetni, elhallgatni, mintha nem is lett volna. Arról az emberről, akit nagyon sokan szerettek, akit ma is emlegetnek. Nem akarok mást, és többet annál, mint hogy személyes ismereteim és konkrét tapasztalataim alapján a minden fekete, vagy fehér, torz ábrázolás helyett, lehetőleg árnyalt és hiteles képet rajzoljak arról az emberről, aki e korszak arculatát, alakítását, formálását mindenképpen befolyásolta. Úgy gondolom, hogy minden időszak eseményeinek lehetőségeinek megítéléséhez és megértéséhez az adott korszak meghatározó vezető személyét is ismerni kell. így lehet igazabb, tisztább a múlt. Tudjuk, hogy a politikus pályafutása is gyakran véletlenszerű, de fontos tényező az adott vezető tulajdonsága, egyéni magatartása. Személyisége meghatározó, döntő lehet abban, hogy a történelmi folyamatok, események hogyan alakulnak, miként mennek végbe. A megítélés egyik, talán fontos mércéje lehet az is, amikor az idő és az adott helyzet elhatározásra, döntésre szorítja, kényszeríti őt. Amikor az adott lehetőségeket és körülményeket is figyelembe véve, rosszul, vagy jól cselekszik. Vissza

Fülszöveg

"...ahogy én tudom"

"Úgy látszik szembe fordult velem az egész világ?"
Ez a kérdő mondat volt utolsó szava és elment
Egy emberről készülök írni. Életéről, gondolkodásáról, munkájáról. Arról, akinek nevét Magyarországon egy korszak jelölésére használnak. Akit nem kevesen elítélnek, akinek emlékét is igyekeznek eltörölni, elhallgatni mintha nem is lett volna. Arról, akit sokan szerettek, tiszteltek, akit ma is sokan jó szívvel emlegetnek.
Túl vagyok már életem hetven esztendején. Túl vagyok sok mindenen, ami ez idő alatt történt, nemcsak velem, hanem a hazámban és a világban egyaránt Semmi nem kényszerít arra, hogy túlozzak, de arra sem, hogy emberi értékeket tagadjak. Nem az a célom, hogy olyannak ismerjék meg Kádárt, amilyennek szeretnék, hanem az, hogy olyannak lássák, amilyen volt.
Éltem a jóban és éltem a nehéz, majdnem reménytelennek tűnő helyzetekben is. Nincs szükségem arra, hogy ami történt és amiről tudok, azt meghamisítsam vagy elhallgassam. Az ember, ha a történelem közelmúlt vagy a jelenkori eseményeiről akar írni, akkor mindenképpen gondoljon arra is, hogy támadások érhetik azért is amit mondott és azért is amit nem. Barátaim, ismerőseim biztatására fogtam tollat, hogy leírjak néhány dolgot abból, amit tudok és úgy, ahogy én tudom. Szándékom az, hogy ezzel is segítsem a múlt történetének hitelesebb és pontosabb megismerését.
Erre Magyarországnak, állampolgárainak szüksége van. Vissza