Vakvágányon

Fülszöveg

Ennek az először huszonhat évvel ezelőtt megjelent regénynek mai újabb kiadásához - úgy érzi a szerző - valóban szükséges némi magyarázó előszó. Mégis, nem annyira a maga esetleg szubjektív érzése vezeti tollát, hanem az a bizonyosság, hogy ugyanígy érez az az olvasó is, akinek esetleges érdeklődését a megértő türelem segíti át e könyv lapjain. A közelmúltnak nincs még meg az a megejtő patinája, amely jótékonyan halványíthatná, elfödhetné irodalmi tükrözésének hibáit. Itt a szemtanú vagy a történetben éppenséggel benne élő kortárs helyesel, vagy bosszankodik. S a közvetlen érdekeltség éles szemével bírál az újabb generáció is, amely joggal keresi a tegnapban a mát. Az írói ábrázolás hiányosságai tehát élesen kiütköznek. S így van ez különösen napjainkban, amikor a történelem irányítására felszabadult dolgozó tömegek egyre fokozódó öntudattal szemlélik múltbeli és mai szerepüket. Tisztán akarnak látni s igénylik - joggal igénylik -, hogy ebben az irodalom is segítsen nekik.
Nos, a Vakvágányon írója nemcsak helyesli ezt az igényességet, hanem szíve legmélyéből örvendez neki. Ez a mély öröm íratja vele az előszót azzal a gondolattal, hogy az ő mai tudatából fakadó tájékoztatója azokkal az egyetértő vagy helyreigazító érzésekkel, amelyeket a regény a mai olvasókból kivált, majd csak a helyére teszik mindazt, ami a Vakvágányonban nincs a maga helyén. Vissza