Nem magánügy

Előszó

Rendezői utószó:

Fordulatosan szőtt mese, sok-sok humor, eleven figurák, csupa kerek, jól megírt jelenet, kedves szerelem, könnyű, friss próbák, jó szövegtudás, pergő tempó és máris kész a népszerű szórakoztató előadás. Szobrászoktól kölcsönvett kifejezéssel élve, Iszajev és Galics vígjátéka valóban "képlékeny anyag". A szerzők és a fordítók nem fukarkodtak a jó lehetőségek megteremtésében, témájuk, mondanivalójuk megdobogtatja a szívet. Alakjaik kedvesek, sokszínűek, a "játékok" lehetősége szinte végtelen. Ha azonban a vállalkozó rendező az első olvasás lelkes impressziójával agyában másodszor, sőt harmadszor is elolvassa a darabot - kiformálódnak előtte az írói szerkesztés kulisszatitkai - s egyúttal ráébred, hogy ezúttal itt nem csupán a minél harsányabb hatás megteremtése a cél, hanem újfajta konfliktus ábrázolása, melynek újfajta társadalmi hátterét és mondanivalóját épp a szerkesztés egyes elemei és azok helyes rendezői értelmezése alakíthatják csak ki.
A Moszkva Szálló ideiglenesen hálóhellyé alakított szalonja jelképes értelmet nyer. A hatalmas Szovjet-Oroszország egymástól távoleső területeiről kerülnek ide foglalkozása, származásra, természetre egyaránt különböző emberek. Így ez a szalon - mint egy csepp tengervíz a tenger összetételét -, megmutatja ennek az új világnak, a szovjet emberek világának kavargó, feltörekvő, dolgozó, vidám és emberséges életét. Vissza