Előszó
Ezt a könyvet, - egy nagyobb regény első kötetét, - 1946-ban kezdtem írni, nem sokkal a felszabadulás után, amikor úgy éreztem, el kell mondanom mindazt, ami az ellenforradalom uralmának ideje...
Tovább
Előszó
Ezt a könyvet, - egy nagyobb regény első kötetét, - 1946-ban kezdtem írni, nem sokkal a felszabadulás után, amikor úgy éreztem, el kell mondanom mindazt, ami az ellenforradalom uralmának ideje alatt felgyülemlett bennem. Egy sereg más feladat következtében a könyvet csak 1950-ben sikerült befejeznem. A kezdettől a befejezésig túl hosszú volt az idő, a regény némely fogyatékosságának bizonyára itt a forrása.
A cselekmény 1928-ban játszódik, egy átlagos vidéki városban. A regény valamennyi szereplője életének egy-egy válságos helyzetében mutatkozik be az olvasónak. A válság jellemző a korra; megoldása jellemző az emberre. Néhol a kapcsolat lazának látszik egyik-másik szereplő sorsa és a regény cselekményének egésze között. Egy regényben, melyet az író folytatni szándékozik, úgyszólván elkerülhetetlen, hogy a cselekmény egyes szálai mintegy átnyúljanak a következő kötetekbe, - ez teszi lehetővé a történet többszövését. Az írónak minden szereplővel megvan a maga terve s egyikről sem mondta ki az utolsó szót. Kérem az olvasót, hogy ezt vegye figyelembe.
A regény távolabbi célja az, hogy 1928-tól az élő jelenig fejlődésében és keresztmetszetében ábrázolja a magyar társadalmat. Mélyből a magasba, az elnyomás korszakától a szocializmus építéséig vezet az út, keresztül történelmünk döntő fordulóján, a felszabaduláson, melyet a dicsőséges Vörös Hadsereg vívott ki népünknek. A feladat nagy s az író nem is vállalkozott volna rá, ha nem remélné, hogy hasznos bírálatot, útmutatást, elvtársi segítséget kap olvasóitól. Akár azt írják meg a regény olvasói, amit hibául rónak fel, akár azt, ami tetszett, az egészről mondanak véleményt vagy egy-egy részletről, mindenképpen segítik az írót, munkájában.
Vissza