A magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei

Előszó

A jelen munka megírásának a gondolata több mint két évtizede született. Elindítója egy 1953-ban kapott megbízás volt a magyar népi bútorok történetéről adandó összefoglalásra. A feladat újszerű volt, teljesen eltérő a néprajzi tárgybemutatás korábbi gyakorlatától. A megoldással kísérletezve, az első megfogalmazásnál még úgy véltem, hogy nem lehet túlságosan visszamenni az időben az alakulástörténet megrajzolásával. Úgy tűnt, hogy a lehetőségeknek kényszerű határt szabnak a néprajzi gyűjteményekben őrzött tárgyak kora, illetve a parasztházbeli alkalmazásukra utaló írott források; meg kell tehát elégedni a XV-XVI. századig való visszanyúlással. Éreznem kellett azonban, hogy egy ilyen, csupáncsak a legutóbbi századokat figyelembe vevő áttekintés az annyira komoly problémát felvető, archaikusabb jellegű elemeknek a múltjára, kapcsolataira vonatkozóan csak igen csekély tanulságot nyújthat, különösen ami a paraszti lakásmódot, lakásrendet illeti. Ez azután szükségképpen tovább ösztönzött az egyre korábbi előzmények tüzetesebb nyomozására, nekülönben a jelenségek párhuzamainak a számbavételére egy nagyobb távlatú történeti kitekintés létrehozása érdekében. Így kezdtem a mostani munkába, amiből a jelen kötetben annak a korszaknak a lakáskultúráját vázoltam fel, amely a valamelyest biztosabban megfogható kezdetektől, a finnugor kortól kiindulva, a magyar középkor korábbi szakaszáig terjedt. A bemutatást a magyar nép kulturális fejlődésének fordulópontján, a XIII-XIV. század körül zárom. Ekkorra befejeződött a magyar paraszti lakás első, a későbbiekre is meghatározó érvényű periódusa. A régészeti és egyéb emlékanyagból úgy látszik, hogy a kibontakozó jobbágyság lakáskultúrája szempontjából korszakhatárnak az 1241-42-ben Magyarországot végigsöprő tatárjárás tekinthető. Ezt követően a nagy számban elpusztult községek újjáépítése, majd pedig a házak újonnan való berendezése komoly lendületet adhatott a módosítási törekvéseknek. Ez nyilván nem utolsósorban az országban meginduló, kiterjedt úri-polgári építkezések és az ezekben megtestesülő újítások ösztönző hatásának volt köszönhető. Mégis, minthogy a paraszti lakáskultúrára vonatkozóan lényeges írásos adatok a XIII. század második felétől állnak csak rendelkezésünkre, nem egy esetben ezeket kellett felhoznom a honfoglalás utáni időszakban megtett fejlődés eredményeinek az érzékeltetésére.
Munkám legfőbb célkitűzése a helyváltoztató sátorlakástól a megtelepült házban való berendezkedésig vezető történeti folyamatnak a nyomon követése volt. Azt az utat kívánta tehát érzékeltetni, ami a mindennemű bútort nélkülöző lakástól, amelyben mindamellett már a kiindulásul szolgáló kezdetektől határozott belső rend uralkodott, egészen a bútorokat alkalmazó és a paraszti házbelső kötött rendjét ezek révén megvalósító falusi otthonig vitt. A történelmi folyaat rekonstruálásánál az összehasonlító néprajzi módszer kapott központi szerepet. Ennek segítségével igyekeztem "megszólaltatni", értelmezni azt az anyagot, amit a nyelvészet, a régészet, az írásos források, továbbá a művészettörténet és az iparművészettörténet kínál, mivel ezek az adalékok önmagukban a jelen tanulmány tárgyára nézve csak rendkívül töredékesek, és az élettől többé-kevésbé elvonatkoztatottak. Vissza