Juveníliák

Előszó

A művészettörténeti kutatás számára különösen érdekes és izgalmas feladat ismert, híressé vált művészek gyermek és ifjúkori műveinek tanulmányozása, mivel a szóban forgó témakör érintetlen, de legalábbis kevésbé feldolgozott a szakma számára. E kiállítás e területre irányítja a figyelmet, s általa rejtett világba juthat el a néző és az érdeklődő olvasó. Az alkotópálya első lépéseit jelentő gyermek és ifjúkori művek révén szemlélői lehetünk egyfelől a tehetség ősi, még külső befolyásoktól mentes megnyilvánulásának, másfelől láthatóvá válnak a képzés - az első mester, majd a művészeti szakiskola által okozott változás eredményei. A művészpálya szempontjából e befolyás rendkívül fontos, és a művészettörténeti kutatás számára több kérdéskört vázol fel. Feltárhatóvá válik, hogy az öröklött, meglévő tehetség minőségét milyen módon alakítja a tanulás, miként válik a kompozíciós készség egyre fejlettebbé, a színkultúra gazdagabbá, a művészi látásmód változatosabbá. E kérdésekkel foglalkozva a művészettörténész kultúrtörténeti áttekintést is ad egyúttal a korszak szemléletéről, a háttérben zajló társadalmi-politikai változásokról, amely a legtöbb esetben befolyásolta a művészek látásmódját, gondolkodását. E kultúrtörténeti keresztmetszet megrajzolásának egyik leghatékonyabb módja például a művészek által választott témakörök, s ezáltal a műfaji hierarchia vizsgálata.
A szóban forgó téma azonban érdekes a művészetpedagógia és pszichológia szempontjából is. A kiválasztott művészek betekintést nyújtanak az akkori oktatás színvonalába, feltérképezhetővé válik a külföldi és hazai oktatás rendszere. Ez utóbbinál jól láthatóak a problémák is, nevezetesen a hazai művészképzés nagy gondja, a központi, államilag megszervezett magas színvonalú akadémiai oktatás hiánya, mely hiányosság pótlására csak 1871-ben került sor, így a hazai művészképzést magániskolák látták el. Ennek következtében a tanulni vágyó ifjak külföldi, így a római, a bécsi, a müncheni majd a párizsi akadémiákon szerezték meg a szükséges tudást, s műveiken keresztül jól érzékelhetővé válik a nagymúltú akadémiai oktatási rendszer számos előnye - a szakszerű és alapos képzés - és bizonyos hátránya, így szigorúan hagyományőrző, a hatásoktól sokszor elzárkózó szemlélete. A pszichológiai kutatás számára az ifjúkori művek, - többek között - a mester és a tanítvány közötti kapcsolat vizsgálatának lehetőségét kínálják, amely különösen ebben az időszakban, a pályakezdéskor, nagyon fontos és gyakran egy életre meghatározó jelentőségű.
A kiállítás a múlt század második felének valamint a huszadik század elejének időszakából válogat olyan művészektől, akik nemcsak a vázolt korszaknak, de az egész magyar művészet történetének is kimagasló alkotói voltak. Barabás Miklós, Zichy Mihály, Izsó Miklós, Lotz Károly, Székely Bertalan, Madarász Viktor, Szinyei Merse Pál, Munkácsy Mihály, Ferenczy Károly ifjúkori művei - hogy csak néhányat említsek a reprezentatív névsorból - a felvázolt kérdéskörök mellett stílustörténeti áttekintést is adnak a korszakról. Barabás Miklós művei a klasszicizáló romantika és a biedermeier, Zichy Mihály, Székely Bertalan, Madarász Viktor, Than Mór a romantika világába vezeti a nézőt, míg Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Csók István a századvég új természetszemléletének reprezentatív képviselőivé váltak, Gulácsy Lajos, Tornyai János, Fényes Adolf pedig már a 20. század néhány irányadó stílusának képviselői.
A kiállításon szereplő anyag a nagyközönség számára jórészt ismeretlen, hiszen az ifjúkori művek bemutatására csupán egy monografikus kiállítás keretében nyílik lehetőség. Vissza