Versek

Fülszöveg

Nevem Jutasi Sándor, 1922-ben születtem Balatonkövesden (Csopak), Zala megyében. Hárman voltunk testvérek, apánk 1928-ban meghalt, így nehéz körülmények közt nevelődtünk. Az általános iskola elvégzése után erőmhöz mérten a mezőgazdaságban dolgoztam. 1937-ben bátyámat Fűzfőgyártelepre felvették lakatosinasnak, ahol az volt a követelmény, hogy az idegen hangzású Jezerniczki családnevet magyaros hangzásúra kell változtatni, ekkor vettük fel mindhárman a Jutási nevet. 1942 őszén bevonultam tényleges katonai szolgálatra a Pápai Ejtőernyős Zászlóaljhoz, majd különböző repülőtereken repülőalakulatoknál szolgáltam 1945 március 26-ig. Ezen a napon szovjet fogságba estem, és mint hadifogoly Örményország lágereiben dolgoztam. 1948-ban kerültem haza betegen. 1948-ban megházasodtam, aminek 1961-ben vége szakadt. 1974-ben újra megházasodtam, és azóta boldog családi környezetben élek Paloznakon, ebben a csendes Balaton-felvidéki faluban. Fűzfőgyártelepen, a Csopaki Növényvédő Állomáson, a Veszprémi Építőgépnél, a Veszprém Megyei Csecsemőotthonban Csopakon, az utolsó tíz évben, 1973-83-ig a Csopaki Patakpart üdülőben, mint gondnokságvezető dolgoztam. Innen mentem nyugdíjba 1983-ban. Már fiatal koromban szerettem és gyűjtögettem az idősebbektől hallott falusi történeteket, de számottevők azok az események is, amik az én időmben történtek. Ezek általában paloznaki és balatonkövesdi emberek tetteihez, mondásaihoz kapcsolódnak. A történetek régiek, azóta sok-sok változás történt. Zala megye határai nyugatra tolódtak, Paloznak neve megmaradt, de Kövesd eltűnt a térképről, mert beolvadt Csopak községbe. Ezeket az írásokat olyanok is olvassák, akik megélték a régi történetek valamelyikét, ők a múltra emlékezve bizonyosan felidézik azokat az arcokat, akiknek már csak az emléke él közöttünk. Ha az idők múltával az utódok olvassák ezeket a verseket, képet alkothatnak a régi falusi élet néhány eseményéről. Célom az, hogy minél tovább fennmaradjanak azok a már halványuló kedves emlékek, amik színesítették elődeink munkával terhes életét.
Szerény írásaimat fogadják szeretettel!
Paloznak 2001. július 30.
Jutasi Sándor Vissza