Rákóczi-krónika

Előszó

„Somogy megye székhelye a Kapós folyó mellett, a Délkelet-Dunántúl városban szegény dombvidékének gyorsan fejlődő központja ..."
Így kezdi ismertetőjét Kaposvárról az Új Magyar Lexikon.
A XIX. század második felében indult el Kaposvár a dinamikus fejlődés útján, különösen a hetvenes években, amikor „megérkezett" a vasút. 1857- ben a város lakossága alig lépte túl az ötezret, de a kilencvenes évekre ez a szám már tizenkétezerre növekedett. A népesség szaporodásának nagyságát tekintve Kaposvárt a Dunántúlon csak Szombathely és Nagykanizsa előzte meg. E tény ellentmondást szült. Az ipari fejlődés lassú üteme és a mezőgazdaság feltételei nem tették lehetővé a beáramló népesség megfelelő elhelyezkedését. A lélekszám gyarapodásával nőni kezdtek a városiasodásra jellemző igények, melyeket Kaposvár csak kis mértékben tudott ekkor még kielégíteni. A város gazdasági és adminisztratív funkcióinak kialakulása sem követte a népesség szaporodását. 1872. június 10-én nyilvánították Kaposvárt rendezett tanácsú várossá. Lassan-lassan megkezdődött a helyi tőke felhalmozása.
1893 jelentős fordulatot hozott a város életében. A Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság egy nagyobb terület megvásárlása után cukorgyár építésébe kezdett, amely egy évvel később már üzembe is lépett. A Dunántúl legnagyobb mezőgazdasági-ipari gyára jelentős hatással volt a város további fejlődésére. Két-háromszáz állandó munkása mellett egy-egy kampány idején ezernél is több munkást foglalkoztatott. Ezzel sok bevándorolt nincstelent juttatott egy darabka kenyérhez és sokukat otthonhoz is.
Egyidejűleg megkezdődött a gyár környékének a beépítése. A Pécsi utca jelentős része és a beletorkolló utcák ekkor alakultak ki. A századforduló idején a gyár munkásainak a száma tovább emelkedett, különösen a gyári rekonstrukciót követően. 1890-ben a hazai vasútvonal egyik fontos ütőerét a fiumei tengerparti kikötő irányába Kaposváron vezették keresztül. A város így közvetlenebbül is bekapcsolódhatott a nemzetközi kereskedelembe, amelyben a kristálycukrot Magyarországon először előállító gyára révén kisebb mértékben eddig is részt vett. A lakosság száma a századfordulóra már túlhaladta a tizennyolcezret. Egymás után alakultak az olvasó-, önképző- és gazdakörök, s létrejött az ipartestület. 1869-ben a sport iránti igény segítette életre kelteni a Kaposvári Torna Egyesületet is. A múlt század nyolcvanas éveinek végétől 1918-ig terjedő időszakban egymást követve alakultak a kulturális egyesületek, társaskörök, dalárdák, műkedvelő egyletek. 1911- ben megnyitotta kapuját a színház is. A századfordulót követő időszak a nagy építkezések jegyében telt el. A város csak nehezen tudott megbirkózni e növekvő kiadásokkal. Vissza