Justh Zsigmond naplója és levelei

Fülszöveg

Justh Zsigmond alig múlt harmincegy éves, amikor meghalt, mégis számos regényt és novellát - teljes életművet - hagyott maga után. De minden regényénél és novellájánál érdekesebb műve - s ebben méltatói, ismerői kivétel nélkül egyetértenek - az a feljegyzéssorozat, amelyet az 1888-as párizsi és az 1889-es pesti tartózkodása alatt vezetett. E naplókat Halász Gábor rendezte sajtó alá és bocsátotta a nyilvánosság elé 1941-ben.
A Párizsi napló arról a szalonéletről ad képet, amely Párizst a művészek, a szellemi emberek szemében a világ fővárosává tette. Justh előtt megnyíltak a kényesen válogatós párizsi szalonok, mert arisztokrata és művész volt. Mert szellemesen csevegett és szenvedélyesen zongorázott. Mert származása és alkata folytán közéjük való volt és mégis egzotikus vendég: magyar. Nem is egy regény nyersanyaga zsúfolódott Justh gyakran sietős, zaklatott feljegyzéseibe: kifinomult, analitikus portrék, csípős nyelvű karikatúrák, bálok és furcsa, bohém éjszakák festői s egyszersmind kritikus megjelenítése, spleenes hangulatok bágyadt árnyfoltjai, s mindeközben egy jellegzetes századvégi világpolgár idegzetének, látásmódjának lenyomata, az önportré, ami a lapokon az író szándéka nélkül is megszületett.
A prousti világ közvetlen előzménye található meg Justh feljegyzéseiben, persze nyersanyagként. De hát ki nem ismerkedne szívesen olyan nyersanyaggal, melyet Sarah Bernhardt, Antokolszkij, Taine, JablonoWska hercegné, Comtesse Diane, Bourget, Haraucourt, Huysmans, Munkácsi Mihály stb. intimitásai alkotnak?
A hazai napló Justh fiatal arisztokrata barátain kívül Jókai, Feszty Árpádék, Gozsdu Elek, Bródy Sándor alakjaival népesült be, s arról az irodalomszervező törekvésről tanúskodik, melyet Justh új Kazinczyként magára akart vállalni.
Első ízben jelennek meg Justh levelei, melyek zömmel a naplók utáni időszakból valók, s mintegy folytatják azt a virtuális regényt, melyet olvasói ösztönünk a naplókban megsejtett. A legtöbb levél Czóbel Minkához, kedves barátnőjéhez és "kollégájához" szól, de a címzettek között találjuk Reviczky Gyulát, Aggházy Károlyt, Feszty Árpádékat, Apáthy Istvánt, Szabolcska Mihályt, Sarah Bernhardt-t (akinek egyébként Justh egy fiatalembert, Szomory Dezsőt ajánlott figyelmébe). E levelek egy része a tudatos irodalomszervezőt mutatja, más része pedig hosszú utazásokról készült beszámoló. Akkor már ugyanis elhatalmasodott az írón a végzetes betegség, s vérző tüdejével déli tájakra menekült. Szívszorító ez a folytonos utazás. Szívszorító Justh szemérmes, de egyre kétségbeesettebb híradása romló állapotáról, miközben méltóságát és ideáljait nem veszíti el egy pillanatra sem. Egyiptom, India, Itália, Dél-Franciaország e hosszú útnak az állomásai, hol itt, hol ott bújt meg nagy üldözője, a halál elől; a rövid szenttornyai nyarak alatt pedig megszervezte híres parasztszínházát (a levelekből is látható, milyen boldoggá és büszkévé tette, hogy aratás idején Moliére-t és Shakespeare-t játszott parasztjaival).
A naplók és a levelezés együtt - Justh életregénye, s amellett jelentős kultúrtörténeti dokumentumanyag, melyből rekonstruálható a századvég világa.
Vissza