Julius Caesar története/Augusztus római császár története

Előszó

Julius Caesar története (Részlet a műből)

A római köztársaság dicsőségének, hatalmának tetőpontján állt, de bensőleg már romlásnak indult, mint a fa, mely még zöldel és virágzik, de melyet már őröl belül a pusztító féreg, midőn Caius Julius Caesar született, - Krisztus sz. előtt száz évvel.
Gyermekkora és ifjusága épen a Marius és Sulla vérengzéseinek idejébe esett. A polgárháboru iszonyai képezték első benyomásait. Látta a Sulpicius csőcselék bandáit részegen verekedni az utczákon, látta, hogy ugrasztják szét a gyüléseket, hogy ütik agyon úton útfélen a legtekintélyesebb, legérdemesebb férfiakat. Látta, hogy vonul be Rómába térdig vérben gázolva a dühöngő vén Marius. Látta, hogy mészároltatja le polgártársait ezrenként, hideg vérrel, gúnyolódva, Sulla...

Augusztus római császár története (Részlet a műből)

- Te is fiam, Brutus! te is? sohajtott fájdalmasan J. Caesar. Aztán összerogyott. Meghalt.
Brutus pedig magasra emelte véres tőrét s fölkiáltott: «Már most Cicero! meg van bosszulva a köztársaság».
Az «utolsó római», mint tisztelői Brutust elnevezték, komolyan hitte, hogy ő és társai nagy és hasznos munkát végeztek, mikor a kortársainak és az államnak feje fölé nőtt «zsarnokot» leszurták, - s hogy örökre biztositották a köztársaságot, mikor a Tarquinok rombadőlt trónjához és összetört koronájához vivő mohos utat ily dicső hullával torlaszolták el a polgári koszorut keveslő nagyravágyás előtt, - a szemesebb Cicero azonban, a mint a gyilkosság felől értesült, rögtön azt kérdezé: «Hát Antonius él-e?», s az igenlő válaszra aggódva jegyzé meg: «A fa ugyan le van döntve, de gyökerei még megvannak.»... Vissza