Júlia

Előszó

Ká-európai félelemgyakorlat ez a könyv is. Hallani, ahogy trappol, döng át rajtunk a történelem. Vagy csak a szívünk az, melyet egy Angina Pectoris nevű fekete asszonyság gyötör? Legyünk termetre csöpp asszony, férjünket börtönözzék be, természetesen semmiért, minket meg hét gyerekünkkel zargassanak el a Duna-deltába, legyen Románia és legyen reálisan létező szocializmus. És lőn. Ez a szüzsé.
Díszletként a telt, fénnyel és csönddel megkomponált teret javasoljuk - ahol olvasni szoktunk. Színdarab könyvben nem színdarab, szöveg. Könyvszínház - gyanakvást keltő szó. Felejtsük el Szilágyi Enikő színésznőt, akire írva lett a darab, nem lesz egyszerű, felejtsük el, ha ismertük, a Visky-szülőket, akikből írva lett a darab, nem lesz egyszerű. Nem segít a színésznő hangja, teste, csöndje, nem értelmezi, nem dúsítja a szöveget, ahogy az anya valóságos súlya, az apa valóságos élete, életünk drámája és drámaiatlansága sem.
Szavak vannak itt. Figyeljünk. Figyeljünk, ha hajnalban dörömbölnek, hogy nyissák ki, nyissák ki azonnal, deschideti imediat! Militia!, figyeljünk a lucerna-gourmet-kra, a lucernát lopni kell, lopjuk, s figyeljünk Lupura, aki egy elmagyarosodott román kutya, nem, egy elrománosodott német juhász kutya, aki végül elmagyarosodott, de ennek ellenére agyonlőtték, mint egy kutyát, és figyeljük azt, ki szamárban verhetetlen. Beszéljünk egyenesen, és beszéljünk fölfelé, ha van fölfelé.
Szavak vannak itt, meg egy költő. Vissza