Várkastély a Kárpátokban

Előszó

Ez a történet nem fantasztikus, noha regényes. De bevallott valószínűtlenségből nem következtethető, hogy nem is igaz. Ez tévedés volna. Olyan korban élünk, amelyben minden megtörténhetik, sőt csaknem jogunk volna azt mondani, hogy már minden meg is történt. Ha elbeszélésünk ma valószínűtlennek látszik is, holnap már a tudományok állandó fejlődése következtében valószínű lehet. Ma még lehet valami legendás és holnap már valóság. Egyébiránt a gyakorlati és pozitív 19-ik század végén már nem is teremnek legendák sem Bretagne-ban, a rideg korriganok hazájában, sem Skótországban, a browniek és gnómok földjén, sem Norvégiában, az ázák, tündérek és walkürök országában, sőt még Erdélyben sem, ahol a Kárpátok, melyek ezt az országrészt körülövezik, oly természetes színhelyül kínálkoznak a szellemidézéseknek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Erdély köznépe még nagyon ragaszkodik a rég elmúlt idők babonáihoz.
Európának e szélső tartományát De Gerando írta le és Reclus Elysée, a híres francia földrajzíró is meglátogatta; de egyikük sem említi azt a sajátszerű történetet, amely e regény alapjául szolgál. Vájjon volt-e róla tudomásuk? Talán volt, de nem hitték el; és méltán lehet ezt sajnálni, mert az egyik az elemző elme szabatosságával, a másik pedig azzal a természetes költészettel írta volna le, amely úti leírásait jellemzi... Vissza