Előszó
Részlet a kötetből:
"A boltíves, vén folyosókon felhangzottak Maitre Larroque, a kórbonctan tanárának ismerős, aprózó lépései. Aubry úr, a segédje, egy ösztövér és keseszőke normandiai, kezében...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"A boltíves, vén folyosókon felhangzottak Maitre Larroque, a kórbonctan tanárának ismerős, aprózó lépései. Aubry úr, a segédje, egy ösztövér és keseszőke normandiai, kezében papírlapot lobogtatva alig tudott vele lépést tartani. Mögöttük frissen és mindig vitatkozva az ötödévesek tömege torlódott.
A boncteremben az altiszt felkattintotta a mennyezetvilágítást, fellángoltatta a Jupiterlámpát a boncasztal felett, aztán a belépő tanár elé lépegetett.
- Bonjour, monsieur Pierre - bólintotta meg deres, művészüstökű fejét Maitre Larroque, majd a boncasztalhoz lépett és intett az altisztnek, hogy vegye le a tetemről a leplet.
- Neve? - fordult a szokásos elővigyázatossággal Pierre-hez a tanár.
Az altiszt hangosan olvasta a halott karjához erősített táblácskán álló adatokat:
Marié Claire Leblanc, argelousei illetőségű tíz éves, Melun-nél a Szajnába fulladt március harmadikán...
- Köszönöm, monsieur Pierre - bólintott Larroque -, de csukja be kérem az ablakokat, úgylátszik légitámadást várunk, az ember nem hallja a saját szavát a vadászgépek zúgásától, mi azonban nem engedjük magunkat zavartatni, mert roppant érdekes esettel állunk szemben itt, a kis Marié Claire teteme mellett. Jól figyeljenek arra, amit most Aubry barátom fel fog olvasni..."
Vissza