Juhtenyésztés

Előszó

A juh háromirányú termelésével szolgálja az embert. Szőrköntöse, azaz gyapja a szövőiparnak legbecsesebb nyersanyaga, mert simulékony, erős, rugalmas, jó hőszigetelő, könnyű, jól festhető és tartósabb, mint bármely más textil-nyersanyag. Egy-egy juhról évente - a testnagyság szerint - 1-3 kg "tiszta gyapjú" nyírható, melyet felső és alsó ruhák, kötött mellények, harisnyák, szőnyegek, pokrócok, nemezek stb. készítésére használnak fel. Faggyú- és izzadságmirigyeinek beszáradt váladékából (gyapjúzsír) lanolin és hamuzsír készül. Bőrével összefüggő szőrköntöse keresett szűcsáru (perzsaprémek, racka-subák stb.). Bizonyos fajták (crossbred, olasz stb.) bárányainak gereznáját a "bőrnemesítő ipar" drága prémek (kékróka, hód, nutria, szilszkin) igen sikerült utánzataivá dolgozza fel.
Húsát nálunk főleg csak az Alföld népe fogyasztja. A lakosság zöme Közép-Európában - különleges íze miatt - nem szívesen táplálkozik juhhússal. Ezzel szemben az egész földkerekség többi népeinek a juhhús kedvelt eledele. A juhhús szárazanyagtartalma 54% - a hasonló minőségű szarvasmarhahús 45%-ával szemben. Vágósúlya - tápláltsági állapot szerint - 38 és 62% közt ingadozik. (A vágósúlyba beszámítjuk itt a fejet és - az emésztőcsövön kívül - az összes zsigereket; tejes bárányoknál még a bőrt is.) Beleiből hegedűhúrokat készítenek. Egyéb vágási hulladékait, így a vért, faggyút, csontokat, inakat, szarvakat, körmöket az ipar éppúgy feldolgozza, mint a vele rokon szarvasmarháét.
Tejelőképessége nem nagy, de a tej tartalomdús, különösen zsírban gazdag, miért is belőle kitűnő ízű és kövér sajtok készülnek. Vissza