Előszó
Egymilliárd juh szolgálja mar az embert!
Nagyobb gazdasági állataink közül a juh hasznosul földünk legnagyobb területén és el legnagyobb számban. Különösen gyors ütemben szaporodott a juhállomány a legutóbbi 10 évben. A földkerekségen 1954-ben 824 millió, 1959-ben 967 millió juhot mutattak ki. Minthogy már a legutóbbi években is az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, Dél-Amerika nagyarányú terveket tettek közzé, és a kisebb államok is kivétel nélkül iparkodtak előbbi juhállományukat legalább a régi színvonalon tartani, nem lehet kétséges, hogy napjainkban a földkerekség juhállománya már elérte az egymilliárdot.
E juhállománnyal szemben a statisztika 884 millió szarvasmarhát, 400 millió sertést, 324 millió kecskét, 71 millió lovat és 10 millió tevét jegyez fel.
Milyen okok játszottak közre abban, hogy a juhfaj számszerűleg az első helyet foglalhatta el?
Az ember által az európai muflonból, az arkalból és az argaliból domesztikált fajták olyan bámulatos változatossággal honosodtak meg a legkülönbözőbb földterületeken, hogy mindenütt biztosítani tudták életfeltételeiket, és az embert a legkülönbözőbb termékükkel szolgálni. Közép-Ázsia és Észak-Afrika sivatagi földsávjában kialakultak zsírfarú és zsírfarkú fajták, melyek farukon és farkukon a kedvezőbb, csapadékosabb évszakban 10-12 kg-os zsírvánkost növesztenek. Ez a zsírvánkos szolgáltatja az ottani juhoknak ínség (szárazság) idején az életfenntartó tápanyagot, sőt az oxidációs folyamat révén hozzájárul a vízszükséglet fedezéséhez.
A forró klímához a juh úgy is alkalmazkodik, hogy az egyenlítő tájékán nem visel gyapjútakarót, hanem testét csak rövid szőrzet fedi, mely váltódik, így a szőrözet kevésbé melegtartó. Az említett zsírpúp is csak a farra, sőt a farokra helyeződik, így legkevésbé akadályozza a törzs belsejéből a hőkisugárzást.
Ahol viszont a kedvező talaj- és a csapadékviszonyok következtében a táplálék bőséges, ott a szikár, vézna testalkat helyett kialakultak az ideálisan széles és mély törzsű, hosszú gerincű és zömök testű, pompás teltségű hát- és combizomzatú fajták, mint pl. az angol leicester, lincoln, down, a francia Ile de France stb.
A juh igénytelensége és élelmessége még az intenzív termelő fajtákban is megnyilatkozik. A jobb táplálás iránt hálás. A kisült gyep rostjait sem veti meg, télen pedig a hó alól is kikaparja élelmét. Szkorcov szovjet kutató adatai szerint a juhfaj egyáltalában nem válogatós a legvegyesebb legelő flórájában sem: 570 növényfajt is hajlandó felvenni olyan tájon, ahol a szarvasmarha csak 56 növényfaj útján hajlandó éhségét csillapítani.
Élelmességével párosul szerencsés szájalakulása is. Keskeny ajkai lehetővé teszik, hogy a nemkívánatos növényfajok nagy bozótjából is ki tudja választani a számára mégis elfogadható fajokat. A már más állat (szarvasmarha, ló) által lelegelt területen mélyen rágó állkapcsával, éles metszőfogaival felvehet olyan finom levéltöveket, gyökereket, melyekhez a durvább ajkú növényevők nem juthatnak.
Vissza