Szövetkezés 1993/1.

Előszó

Részlet:
Juhász János: IHRIG KÁROLY ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA
A magyar agrárközgazdasági és szövetkezeti tudománynak van néhány olyan kiemelkedő jelentőségű személyisége, akik még nem kapták meg az utókortól az életművüket megillető elismerést. Ezen jeles személyiségek közé tartozik Ihrig Károly professzor, akinek munkássága nagyrészt olyan területet ölelt fel, amelyen igazán nem büszkélkedhetünk azzal, hogy számos nagy, nemzetközileg is ismert és elismert gondolkodót adtunk. Ihrig Károly azonban minden kétséget kizáróan azon kevesek egyik legjelentősebbike, akik életüket egy speciális terület, a szövetkezeti mozgalom közgazdasági jellemvonásai és szervezeti kultúrája tudományos vizsgálatának szentelték.
Ihrig elmélet- és rendszeralkotó igényességgel végzett következetes munkája ma is érvényes gondolatok kidolgozásához vezetett. Ezek a gondolatok hosszú évekig könyvtárak polcain pihentek. Szerencsére megmaradtak azonban a könyvtárakban, és nem merültek feledésbe a munkájukat komolyan vevő, az Ihrig által művelt tudományágakkal foglalkozó igazi szakemberek emlékezetében sem. A mélyen és elfogulatlanul gondolkodó elmék ismerték, számon tartották Ihrig életművét, és annak elemeit azokban az időkben is igyekeztek megőrizni, amikor az egységes életműnek az elhallgatás, megalkotójának pedig a félreállítás volt a sorsa. Még közöttünk vannak sokan azok közül, akik együtt dolgoztak Ihrig Károllyal\ és itt van az a generáció, amely a 60-as években kezdte karrierjét és utolsóként ismerhette személyesen is őt. E generáció nevében mondhatom, hogy Ihrig Károlyt a személyisége is az átlag fölé emelte. Disztingvált megjelenése, visszafogott modora, udvarias távolságtartása, igazi professzoros stílusa csak még jobban hangsúlyozták fölényes tárgyi tudását, és még vonzóbbá tették és élménnyé avatták a vele folytatott szakmai beszélgetéseket az akkor pályájukat kezdő fiatalok számára, különösen mert a hivatalos tananyagban, de még az ajánlott irodalomban sem szerepeltek még a legjelentősebb Ihrig művek sem.
A gazdag és jelentős életmű elsősorban, de az impulzív személyiség is hozzájárultak ahhoz, hogy 43 évvel méltatlan nyugdíjazása és 22 évvel halála után sem múlik el születésének 100. évfordulója az utókor tisztelgő megemlékezése nélkül. Vissza