Az elszabadult léghajó utasai

Fülszöveg

Soha nem csábítottak elérhetetlen foglalkozások szirénhangjai. Nem akartam lenni szűcs, fodrász, pilóta, középcsatár, mozdonyvezető. Szerényebb vonzalmaknak engedtem: az írói, tanári, dramaturgi, szcenáriusi, filmtörténészi foglalkozás érdekelt. A gondviselés gyakorta barátságtalan szellemi éghajlaton is fölöttébb barátságos körülményekhez segített. így kora ifjúságomtól hivatásszerűen s olykor párhuzamosan hódolhattam több múzsának, kegyeiket forró szenvedéllyel és hűvös alázattal keresve. írtam színműveket, tévé- és rádiójátékokat, regényeket, tanulmányköteteket, forgatókönyveket, tanítottam három egyetemen, s még élni is jutott időm. Remélem, maradt is, mert már tudom, a hátralévőben mi nem szeretnék lenni. Például: irodalmi vetélkedő műsorvezetője, kincstári ítészek díjazottja, televíziós szappanoperák szerzője, keresztrejtvények feladványa. Inkább maradok szemlélődőnek, gyanakvónak, polgárnak, írónak.
Juhász István

Kétesztendőnyire a Spanyolhonban játszódó vidám szerelmeskönyv - Szőkével duplán számít - után új, keserédes regénnyel jelentkezik a sokáig színpadi szerzőként ismert Juhász István. Most is érdekes utazásra hívja olvasóit Az elszabadult léghajó utasaival a múlt század hatvanas éveinek elejére röpülve, az író kamaszkorának pontosan körvonalazott tája, a pesti Újlipótváros fölött. Szórakoztató fordulataival, életteli szereplőivel napfényes történet ez is, csak az út végét komorítják el sötét korfellegek.
A cselekménybonyolításban, figurateremtésben föllelhetjük az író eddigi munkáinak jellemző jegyeit: a stílus könnyedségét, a párbeszédek elevenségét, s legfőként a humor sokféle árnyalatát a derű élénk pasztellszíneitől a gúny sötét árnyalatáig. Ha valaki Juhász illendő helyét keresné mulattatóink sorában, nem kétséges, hogy valahol Aszlányi és Vaszary közelében találhatja. Vissza