Önarcképünk sorsunk tükrében 1945-1949

Előszó

A Hollandiai Mikes Kelemen Kör 1980. évi tanulmányi Napjai előadásait találja meg ebben a kötetben az olvasó. Technikai okokból később, mint a szerkesztők szerették volna, de kétségtelenül változatlan időszerűséggel, mivel az 1945-1949 közötti időszak iránti érdeklődés inkább nő, mint csökken.
Ezek az évszámok a parlamenti demokratikus magyar köztársaság korát jelzik, amely demokrácia mellett a nemzet 1945-ben hitet tett a magyar történelem első általános, egyenlő, titkos választásain; nem census-alapon, mint azelőtt és nem egypárt-alapon, mint azután. Ez a demokrácia funkcionált le egész a falvakig. benne mint alkotmányos formában a magyarság otthon tudta magát. E demokrácia sorsáról a nemzetközi erőviszonyok döntöttek - és sok tekintetben arról is, ami ezek alatt az évek alatt történt -, de megtörtént, mint államrendszer magától értetődő valóság volt.
A magyar önarckép lényeges eleme a "volna" és a "volna" s a "van" közötti feszültség. Ez a kettő együtt nyújtja a tények teljes képét. E képben gyakran több a "volna" mint a "van" és a látható eseményeknél gyakran fontosabb az, ami bennük és általuk láthatatlanul történik, fejlődik. Ha magunkat akarjuk megismerni, mindkét valóságot - a "van és a "volna" valóságát - ismernünk kell.
Történelmünk tükre, melyben magunk vonásait kutatjuk, törött tükör. Arcunkat szemhunyorogva próbáljuk felfedezni benne. Egyszer-egyszer azonban néhány pillanatra összeáll, kisimul a tükör üvege és a feltűnő arcban magunkra ismerünk. Identitástudatunk ilyen történelmi pillanatokhoz tapad, rövid időszakokhoz, melyekben a nemzet egyetemes értékvilága kifejezést nyert, melyekben a "volna" és a "van" az evidencia közös élményében találkozott, egybeesett. Ilyen volt 1848 és 1956. 1956, mint ismeretes, 1945-re nyúlt vissza, abban gyökerezett. Vissza