Alkohol és irodalom

Előszó

Részlet a könyvből:
ALKOHOL ÉS IRODALOM

I. A geniális Lombroso, akinek tévedései sokszor termékenyebbek voltak a tudományra (és amiért minden tudomány van - az életre nézve), egyik könyvében a lángész és elmebaj rokonságát, egy másikban a született gonosztevő, egy harmadikban pedig egyenesen a született perdita létezését bizonyítgatta az ő sajátos, temperamentummal és fantáziával futott tudományos módszerével.
Mindazok az igazságok, ötletek és ráhibázások, amelyek a lombrosoi elmélet velejét teszik, voltaképpen a modern tudomány egyik legjelentősebb megismerésén, az átöröklésnek a testi és lelki rejtelmekbe és Összefüggésekbe mélyen bevilágító tanításán alapszanak.
Eredői vagyunk végtélen számú összetevőknek, amelyek a tér és idő távolaiban működtek, hogy úgynevezett egyéniségünket, amelyre olyan büszkék vagyunk, létrehozzák. A lángész éppen úgy ennek az örök törvénynek uralma alatt áll, mint az idióta. Már Lombroso is észrevette, hogy milyen nagyszámú alkoholista volt az irodalom, a művészet és a tudomány lángeszűnek elismert alakjai között. A turini nagy elmeorvos egyszerűen, mint a lángész és téboly összefüggésének egyik bizonyítékát említi ezek iszákosságát és csupán annyi jelentőséget tulajdonít neki, mint a többi feltűnő degeneratív jeleknek. Én azonban azt hiszem, hogy az úgynevezett talentumok és zsenik jelentékeny számának idegrendszerben elfajultsága szinte önkénytelenül hozza magával ezek nagyfokú és jellegzetes alkoholizmusát... Vissza