Egyiptom

Előszó

Egyiptom azon ritka országok közé tartozik, amelyek egyszerre tudják fogadni az egymásra épült kultúrák, így az óegyiptomi, a keresztény és az iszlám kultúra világra szóló emlékeinek csodálóit, a Földközi-tenger és a Vörös-tenger vizében fürödni akarókat. A Földközi-tenger vizében elsősorban májustól októberig van mód a fürdésre, a Vörös-tengerben pedig novembertől áprilisig legjobb a víz akár fürödni, akár pedig a vizi sportokra és a mélyvízi látványosságokra. Egyedülálló haszonnal jár az is, ha valaki a vallások egymásra épülését, illetve egymás mellett való fennmaradását akarja tanulmányozni, nem beszélve az olyan különösebb érdeklődési körök kielégítéséről, mint akik a különleges szépségekre vágynak, vagy a madárrajok nemzetközi vándorlását, irányát figyelik. A 20. században az ország hosszú ideig háborúzott - 1948 és 1973 között összesen 4 háborút vívott - keleti szomszédjával, Izraellel, a 70-es évek óta azonban a háborúkat felváltotta a béke és az elmúlt 30 évben a hazai és külföldi tőke mindent megtett a kínálkozó lehetőségek kiaknázására, és a létrejött turisztikai lehetőségek valóban párjukat ritkítják. Az is tény, hogy ezt a fejlődést időről-időre megszakították a turizmus ellenfeleinek fellépései, ezek az akciók azonban nem jártak számottevő eredménnyel, mert csak átmenetileg tudták lefékezni a turizmust, visszavetni nem tudták azt. A II. világháború előtt Egyiptom - elsősorban a közlekedési eszközök fejletlensége miatt - a nagypénzű turisták országának számított. Azok, akik a 20-as és 30-as években oda eljutottak, elsősorban Alexandria és Koiró életével ismerkedtek meg, vagy a különösen tehetősek leutaztak hajóval Luxorba Külön kategóriát képeztek azok, akik légúti megbetegedéseiket gyógyíttatták, elsősorban a Kairó déli elővárosánok számító Heluónban. Ez a fajta turizmus mára szinte teljesen kiment a divatból. Az elsősorban hajóval, kisebb mértékben vonattal érkező nagypénzű turisták azért maradtak el, mivel az egyiptomi vasutak 1948 után csupán egy országra redukálódtak, mediterrán kapcsolataik ugyanis megszűntek. A légúti megbetegedésekből kigyógyulni akarók pedig azért nem jöttek, mert az 50-es és 60-as évek iparosítása nyomán a jó helyi levegő megszűnt, nem gyógyítja többé az ilyen betegségekben szenvedőket. A fentebb emlitett "visszafejlődést" azonban sokszorosan ellensúlyozta az, ami az egyiptomi turizmus fejlődésében az elmúlt 25-30 évben végbement, s no más nem is mutatná a fejlődést, talán elég lenne csak a legfontosabb produktumra utalni: 2002-ben több mint 4 millió turista járt külföldről Egyiptombon, összehasonlítva a II. világháború előtti utolsó békeév, 1939 adataival, amikor is az eredmény csak elenyészően tört része volt az előbbinek. Az egyiptomi állam már Szadat idejében, a 70-es évek második felében sokat tett a nemzetközi turizmus fejlesztése érdekében 1981- től Mubarak elnökké választásától pedig az ütem korábban soha nem látott mértékben fokozódott. Vissza