Jugoszláv Enciklopédia I. (töredék)

Előszó

A Jugoszláv Enciklopédia Jugoszláviáról szól, arról az országról, amelyben számos nemzedék utódjaként születtünk, és amelyet hazájukként a jövő nemzedékekre örökül hagyunk. A Jugoszláv Enciklopédiában szó van hazánk és népeink nyelvének múltjáról, kulturális és politikai tudatunk térbeli és időbeli tragikus tévelygéseiről. A Jugoszláv Enciklopédiában szó esik jelenünkről, de saját akaratunkból, véres és sorsdöntő áldozatok árán épített jövőnkről is, amely felé az a cél vezérel, hogy leszármazottainknak biztosítsuk a legközvetlenebb és a legtermészetesebb jogot: az emberhez méltó, szabad és civilizált életre való jogot. Az Enciklopédia tájékoztat minden délszláv nemzetről, amelynek fennmaradása és biztonsága védelmében, abbeli törekvésében, hogy a kegyetlen ellenséges erők csapásai ellenére is fenntartsa magát, s bizonyítsa erkölcsi és anyagi létét, a történelmi múltban sem volt, s ma sincs egyéb fegyvere, mint szilárd akarata, s hogy a szabadságért és a függetlenségért folytatott harcban soha nem rendeli magát alá az erősebbnek. Idegen oligarchiák és császárságok évszázados elnyomása alatt a délszlávoknak egész nemzedékei áldozták életüket a győzelembe vetett kitartó hit birtokában, s e hitükben sohasem rendültek meg. Amikor már úgy tűnt, hogy a délszláv nemzetek egyesítésére való törekvés teljesen meghiúsul, múltunk tragikus térségein, az Alpoktól az Égei-tengerig, az Adriától a Dunáig számtalan, egymástól látszólag független, szervezetlen részecske egyesült magától abban az egységes történelmi folyamatban, amely ma is áradatként hömpölyög, sokkal mélyebb törvényszerűségek szerint, sokkal egységesebben és elemibb erővel, mint ahogy ez a megszállottan csak jelentéktelen apróságokra figyelő, felületes szemlélőnek tűnik.
Idegen hódítók csizmája alatt haldokolva, hadaktól és háborúktól pusztítva, szakadatlan fegyvercsörgésben nemzeti múltunk nagy temetőjében csak a legöntudatosabbak, csak a rapszódoszok jövőbe látó szeme tudta egyetlen pillantással felmérni azoknak a történelmi, kulturális és politikai eseményeknek a logikai kapcsolatát, amelyek ma is elválaszthatatlanul összefűznek bennünket. Történelmünknek ez az alapmotívuma - tragikus évszázadok próbáját kiállva - a két világháborúban mindannyiunk előtt megvilágosodott. Az a politikai és kulturális felismerés, hogy a délszláv nemzetek számára csak az idegen erőszak elleni demokratikus lázadás adhat menedéket, össznépi tudattá fejlődött, s Tito zászlaja alatt teljes politikai győzelemre vezetett... Vissza