Jubileumi évkönyv

Fülszöveg

Bárki, aki járt már könyvtárban - márpedig e szempontból is kétfajta az ember, aki már járt és aki ezután fog - egyetért azzal, hogy a könyvtár messze több könyvek fizikai tárolására létesített helynél.
A könyvtárnak - legyen az országos szerepű vagy egyetemi, párszáz kötetes falusi, általános iskolai vagy éppen egy kisváros 75 000 kötetes könyvtára - különös helye van hétköznapjainkban, munkánkban, az életre készülésünkben és az életünk megélésében, minőségében.
Szerepe, melyet életünkben betölt, változik az idővel s a mi időnkkel is. Mást jelent a gyermeknek, az ifjúságnak és mást a nyugdíjasnak, akinek menedéket és a társasági élet egyetlen lehetőségét is jelenti gyakran.
Szerencsés esetekben a könyvtárral együtt jár a tágasság, a kényelem, a világosság fogalma. Nem így a Jókai Könyvtár esetében, ahol - lássuk be - bár rend és kényelem van, de a tanuláshoz, az olvasáshoz, a könyvvel, folyóirattal való találkozáshoz, és a számítógépes munkához a tágasság az bizony hiányzik.
A város könyvtára azonban - szűkössége, korszerűtlen épülete ellenére is - él és hat. A fenntartó által biztosított mintegy másfélmillió forint évi könyvbeszerzési kerettel okosan, körültekintően gazdálkodik, bátran pályázik és sikerrel, hogy elektronikus szolgáltatásaival minél több és minél gyorsabb információhoz segítse az „éhezőket".
Együtt vannak tehát a legfontosabb tényezők, melyek a könyvtárat teljessé teszik: a könyvtárosok, akik hivatástudattal, a kulturális területen dolgozók kötelező megszállottsággal végzik munkájukat, az olvasók, akik igénylik az intézmény szolgáltatásait, és itt vannak a könyvek, inkább így: itt van a KÖNYV. Egyike az emberiség legnagyobb találmányainak.
Korunk méltán népszerű nyelvfilozófus-regényírója Umberto Eco szerint bár sokan és sokszor megfogalmazták már a Gutenberg galaxis végét, és bár ő is híve, mi több, rajongója az internetnek, a CD romnak, az olvasni való könyvet soha semmilyen elektromos ketyere nem helyettesítheti.
Azt mondja, mikor az emberiség végre rájött, hogy a papírlapokat össze is lehet fűzni, megkönnyebbülten felsóhajtott és attól fogva már nem tud lemondani erről a csodálatos eszközről. „A könyv formátumát pedig - mondja Eco - meghatározza az emberi anatómia. Egy-egy könyv óriási is lehet, de az ilyenek többnyire dokumentációs vagy díszítő feladatot látnak el; a szabványszerű könyv nem lehet kisebb, mint egy cigarettásdoboz, vagy nagyobb, mint egy képes hetilap. Ez a kezünk méretéből következik, márpedig az - Bill Gates engedelmével - egyelőre még nem módosult."
Bizony nem. Így aztán a Jókai Könyvtár 50. születésnapja az egész városnak is ünnepe. Csendes évforduló, de sokat jelent a könyvtárosoknak, akik közül többen már 20 éve itt dolgoznak és a komáromiaknak, akik közül sokan kisgyerekként itt találkoztak először a könyvekkel és a könyvtárral.
Az évfordulóból - nagyon stílszerűen - ez a könyv marad; tenyerünkben elférő, kezünkhöz mérhető.
Ajánlom szeretettel
Zatykó János polgármester Vissza