Jubileumi értesítő 1898-1998

Előszó

Egy iskola történetében 100 esztendő számon tartandó, fontos időszak. Különösen olyanéban, mint a körmendi Kölcsey Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, amely múltjával és jelenével méltán vívott ki rangot a laikus és a szakmai közvéleményben; a városban és a város határain kívül egyaránt.
Nagy történelmi korok és események átélője és alakítója volt az intézmény. Száz évvel ezelőtt a körmendi polgárok kitartásának és áldozatvállalásának köszönhetően polgári iskolaként nyitotta meg kapuit. Csaknem ötven éven át volt a helység legrangosabb, legmagasabb szintű oktatási intézménye; négyezernél több fiatalnak adott biztos ismereteket és nevelte őket erkölcsös, tartalmas emberi életre. Tevékenységét minősíti, hogy - ámbár ennek az iskolatípusnak nem ez volt a rendeltetése - tanulói közül számosan váltak az értelmiség részévé. Pedig a sors, a történelem nem volt igazán kegyes hozzá. Az I világháború idején katonai kórházat rendeztek be az épületben, a II. világháború alatt aknatalálat érte, és nagyobb részét egy határvadász zászlóalj idetelepítése miatt is nélkülözni kellett. Mindezeket a nehézségeket és a gazdasági válság okozta recesszió kedvezőtlen hatásait a tanári kar átlagon felüli elhivatottságával, a polgári és alsóbb néprétegekből származó gyermekek konok akaratával, szorgalmával és a körmendiek támogatásával le tudták győzni.
Az általános iskolai oktatás az 1945-46. tanévben indult. Három év múlva - egészen 1960-ig - csak fiúkat vettek föl, ezért hívják ma is az idősebb körmendiek fiúiskolának.
A megalakult általános iskola folytatta, sok tekintetben továbbfejlesztette az elismerten hatékony oktató-nevelő munkát. Nyilván ebben a tradíciók akart és akaratlan továbbélése, nemkülönben az a tény, hogy több polgári iskolai tanár itt maradt, is belejátszott. Meg tudta őrizni az 1950-es évek nyomasztó éveiben is az emberséges légkört, a hagyományos értékek és a tudás becsületét; figyelt a tehetségekre, fölkarolta az elesetteket.
Az 1960-as évektől fokozatosan és nyilvánosan is legitimálódhatott az iskola arculata. Olyan szellemi, helyi társadalmat alakító műhelyként, amely tiszteli és fölvállalja a múltját, arra épít; de élő organizmusként tevékenységét tudatosan ágyazza a jelenbe; és a jövő alakítására készíti fel gyermekeinket.
Sok ezren ünneplik most a 100 éves iskolát. Jelenlétükkel és gondolatban. Mert sok ezren kapták tőle a legfőbb útravalót: "Szeretni az embert és küzdeni / S hűn állni meg Isten s ember előtt." Vissza