Előszó
Hálával tartozunk a sorsnak, egyben büszkék lehetünk, hogy Egyetemünk múltja méltó és szilárd alapot ad arra, hogy jelenünk és jövőnk is ráépüljön. Ez a jubileumi emlékkönyv a hagyományokból, értékekből, múltból való táplálkozás jegyében, a jövő érdekében íródott, hiszen az előttünk járók példája felelősségre int, munkára, tanulásra sarkall és kijelöli a helyes utat számunkra.
A Testnevelési Egyetem idén megalapításának kilencven éves jubileumát ünnepli. E jeles alkalomból, valamint hagyománytiszteletünk, elkötelezettségünk ebbéli kifejezéseként egy pár sor erejéig fordítsuk figyelmünket a megemlékezés fókuszába, említsük meg azokat a nemes „küzdelmeket" melyekkel az egyetem alapításában oroszlánrészt vállaló nagy elődök kétségkívül lefektették a magyar testnevelés, illetve testnevelő tanár képzés alapjait és lehetővé tették azt, hogy a testkulturális terület rangjához méltó figyelmet kaphasson.
Valóban - bár nem fizikai értelemben vett - küzdelmeket jelentett, hiszen az első világháborút lezáró békediktátum megrázkódtatásai, majd a következményeként kialakult bizonytalan társadalmi és gazdasági helyzetben mégis voltak, akik mind ezen körülmény ellenére küldetésüknek tartották és kiálltak a testnevelés, a testnevelő tanár képzés ügye mellett, melyben a nemzet újjászületésének lehetőségét, a nemzeti erények feléledését látták.
A rendszeres testnevelés szélesebb körben történő megismertetése, bevezetése, valamint a Testnevelési Főiskola létrehozásának szükségessége és létjogosultsága Magyarország népegészségügyi és nemzetgazdasági érdekein túl,
a fejlett, öntudatos, intelligens és hazaszerető nemzedékek egyik legfontosabb nevelő eszköze volt és az mind a mai napig.
A TF megalapítását megelőzően voltak olyan törekvések, melyek a testnevelő tanár képzést áttételesen egy másik egyetem fennhatósága alatt kívánták megvalósítani. Azonban köszönhetően a kitartó erőfeszítéseknek a Testnevelési Főiskola, bár területileg egy ideig osztozott a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolával, szervezetileg mégis önállóan kezdte meg működését. A Testnevelési Főiskola első főigazgatója - az alapítással kapcsolatos visszaemlékezésében leírja - hogy „az önállóságnak voltak ugyan buktatói, de végül a TF maga vajúdta ki szakmai tekintélyét és nemzetközi hírnevét."
Esetenként a történelem ismétli önmagát. A jubileumi évben az újbóli önállóság kezdeti nehézségei után hiszem, hogy a jövő, ami előttünk áll hasonlóan nagy dolgokat tartogat számunkra, mint amit az alapító atyák kilencven éve megálmodtak és véghez is vittek. Nagyobb lehetőségek, nagyobb kihívások, nagyobb feladatok és - reményeim szerint - még nagyobb sikerek is várnak ránk. Egyetemünk az elmúlt évtizedekben talán egyszer sem állt nagyobb feladatok előtt, mint most, melyhez mérten - a megalapításához hasonlóan - ismételten nagy lehetőséget kapott. Azonban ahhoz, hogy élni tudjunk ezzel a megelőlegezett bizalommal és megfeleljünk a velünk szemben támasztott követelményeknek, az egész „sporttársadalom" és saját magunk elvárásainak, tisztában kell lennünk küldetésünkkel.
Amire vállalkoztunk az nem egyéb és nem is csekélyebb dolog,
mint az, hogy a testkultúra őreként és továbbfejlesztőjeként megteremtjük a sport társadalmi-gazdasági és kulturális jövőképét. Bátran állunk a nagy erőpróbák előtt, mert csak így válhatunk újra sikeres egyetemmé, a magyar sport humánerőforrás hátterét biztosító intézményévé, a testkultúra, a sporttudomány, a sportmozgalom első számú hazai képviselőjévé. Nagy célokat tűztünk ki magunk elé és szorgalmunkkal, tudásunkkal készen állunk, hogy lépésről lépésre eredményes és sikeres „építkezést" valósítsunk meg a magyar sport szolgálatában.
Végezetül szeretném köszönetemet kifejezni mindenkinek, aki részt vett az elmúlt kilencven esztendő munkájában, meghajtom fejemet az elhunyt egykori diákok, tanárok előtt, emléküket őrizzük. Megtisztelő számomra, hogy ennek a nagyszerű közösségnek tagja és a közös munka aktív részese lehetek. Köszönöm és hálás vagyok mindazoknak, akik hisznek bennünk, támogatnak és bátorítanak minket.
Vissza