Pedro Páramo

Fülszöveg

APedro Páramo olyan író legendás könyve, aki már életében maga is legendává vált. Rulfo 1917-ben született egy Jaiisco állambeli kis faluban; tizenöt évesen érkezett Mexikóvárosba, ahol jogot tanult az egyetemen; ott kezdett írni is a harmincas évek végén, noha abban az időben még nem adta ki a műveit. Első elbeszéléseit különféle lapok közölték a negyvenes években, első novelláskötete 1953-ban látott napvilágot {Lángoló síkság), két évre rá a Pedro Páramo. Az első két könyv sosem látott eredetiségének és alkotóerejének semmiféle előzménye nem volt a mexikói irodalomban,
Rulfo csendes (vagy inkább hallgatag), udvarias, túlérzékeny, nagy műveltségű és minden becsvágytól mentes ember volt, afféle láthatatlan ember, aki az irodalomtól igen távol eső területeken kereste a kenyerét (éveken keresztül például autógumik eladásával foglalkozott), megnősült, felnevelt két gyermeket, és életének szinte minden estéjét olvasással („a könyvekben tett utazásokkal") és zenehallgatással töltötte.... Tovább

Fülszöveg

APedro Páramo olyan író legendás könyve, aki már életében maga is legendává vált. Rulfo 1917-ben született egy Jaiisco állambeli kis faluban; tizenöt évesen érkezett Mexikóvárosba, ahol jogot tanult az egyetemen; ott kezdett írni is a harmincas évek végén, noha abban az időben még nem adta ki a műveit. Első elbeszéléseit különféle lapok közölték a negyvenes években, első novelláskötete 1953-ban látott napvilágot {Lángoló síkság), két évre rá a Pedro Páramo. Az első két könyv sosem látott eredetiségének és alkotóerejének semmiféle előzménye nem volt a mexikói irodalomban,
Rulfo csendes (vagy inkább hallgatag), udvarias, túlérzékeny, nagy műveltségű és minden becsvágytól mentes ember volt, afféle láthatatlan ember, aki az irodalomtól igen távol eső területeken kereste a kenyerét (éveken keresztül például autógumik eladásával foglalkozott), megnősült, felnevelt két gyermeket, és életének szinte minden estéjét olvasással („a könyvekben tett utazásokkal") és zenehallgatással töltötte. Ugyanakkor hihetetlenül nagy hírnévnek örvendett, írókollégái bálványozták. Ritkán fordul elő, hogy egy író már közel negyven éves, amikor első könyveit kiadja, és még rit-kább, hogy ezeket azonnal mesterműveknek tekintsék. De még ennél is ritkább, hogy írójuk soha többé ne jelentessen meg újabb könyvet. Bár kiadója a hatvanas évek közepétől sokáig emlegetett egy újabb regényt {A hegység), a szerző nem sokkal 1986-ban bekövetkezett halála előtt kijelentette, hogy megsemmisítette a kéziratot.
Rulfot állandóan arról faggatták, miért nem ír újabb könyvet, mintha egy író életcélja kizárólag az kellene legyen, hogy haláláig írjon, és publikáljon. Az írók életcélja valójában az, hogy létrehozzanak egy jelentős művet, olyan alkotást, amely fennmarad. És Rulfo éppen ezt tette. Ha egy könyvet nem érdemes többször elolvasni, nem érdemli meg, hogy akár egyszer is elolvassák. García Márquez nyilatkozta egyszer, hogy miután felfedezte a Pedro Páramót (amit Kafka Áívá/tozásáva/ együtt írói pályája első éveinek legmeghatározóbb olvasmányélményének tartott) hosszú részeket tudott belőle kívülről idézni, sőt végül teljes egészében megtanulta, annyira csodálta, annyira nem tudott betelni vele.
Rulfo regénye nemcsak a XX. századi világirodalom egyik remekműve, de a század egyik legnagyobb hatású műve is; nehéz lenne túlbecsülni az utóbbi negyven év spanyol nyelvű irodalmára tett hatását. A Pedro Páramo a szó legszorosabb értelmében klasszikussá vált. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy egy olyan könyv, amelynek létrejötte szükségszerű volt. Nagyon mélyen beleivódott az irodalomba, hangját máig halljuk visszhangzani más művekből.
Susan Sontag Vissza