Józsefvárosi Önkormányzat Oktatási Bizottságának négy éve a tervek, tények tükrében (1994-1998)

Előszó

A második szabadon választott önkormányzat Józsefvárosban is két nagy kihívással találta szembe magát: a közoktatás modernizálásával és a súlyos társadalmi feszültségek iskolai hatásával.
A kilencvenes évek közoktatási helyzete drámai képet mutatott. A gyereklétszám nagyméretű csökkenése mellett az igényesebb iskolát kereső szülők is elvándoroltak a kerületi intézményekből. (Nyolcezerről ötezerre esett vissza az általános iskolások száma mintegy öt év alatt.)
Az évtized elején az Oktatáskutató Intézet által végzett szakmai elemzések a következőket mutatták a józsefvárosi iskolák gazdálkodásának vizsgálata és szervezeti értékelése után. A legfőbb probléma az volt, hogy az információáramoltatási folyamatok nem voltak megfelelő mederben, a helyi oktatásirányítók hol információszegény, hol információdömpinges helyzetben voltak, így a döntéshozatalok kényszerpályán mozogtak. Ezek kizárták a folyamatok előrejelzéséből nyerhető tapasztalatok lehetőségét a közoktatás stratégiai alakítására.
A tanügyigazgatásra és az iskolai adminisztrációra egyaránt jellemző volt, hogy túlsúlyban volt a papírmunka, illetve problémát okozott, hogy a régi rendszer szerint gyűjtött adatokat kérte és összesítette a fenntartó az intézményektől. Ezek nem voltak alkalmasak a helyi képviselők számára a megfelelő politikai döntések meghozatalához. A feladatkörök az iskolavezetéseken belül nem voltak elkülönítve. Hiányoztak az önkormányzati elgondolások, illetve a professzionális menedzseri szemlélet sem jellemezte a vezetőket. Az intézményi környezetről szólva megállapítható volt, hogy az iskolák többsége szegényes, de tisztán tartott. Látszott, hogy az iskolákat a működő intézményfinanszírozás nem tette érdekeltté az állagmegóvásban, kezdetleges reklámtevékenység és marketingmunka jellemezte az iskolákat, és nem volt közöttük kínálategyeztetés.
Az óralátogatásokon kívül más minőségellenőrző és -biztosító rendszer nem működött az iskolákban, amely az oktatás színvonalát vizsgálta volna. Ezek hiánya volt az egyik legsúlyosabb probléma, mert lehetetlenné tette az iskolák besorolását és a finanszírozás tényszerű és tárgyszerű alapokra történő helyezését. Vissza